gyermekvasút nyomában 2009 (éjszakai)

tegnap éjjel megint voltunk kirándulni. most erchegyia, Sisszy, paniadam, Lacibácsi + én alkottuk a mindenre elszánt csapatot, és ebből négyen röpke 5 és fél óra alatt le is nyomtuk a távot. Sisszynek sajnos összecsípkedték a lábát a darazsak, ezért elhagytuk útközben.

túra előtt magyaráztam Lacibácsinak, hogy nekem van itt egy ismerősöm, csak nem tudom, hogy hívják és hogy néz ki, erre meg odajött hozzám és bemutatkozott. ez így menőnek tűnik, hogy a szigeten is csög és méh jött oda hozzám, hogy ugye én vagyok a Maf, de ijesztő is. kellett nekem kiplörkölni az új frizum. (ami borzalmas, így sajnos nem mehetek utcára, amíg ki nem találom, mi legyen vele.)

meg az is volt, hogy nekem ez a környék, főleg ott a Széchenyi-hegyes része eléggé eggyé vált a gyerekkorommal, és ahogy felértünk a hegyre, és ott volt a kút, ahol lemostuk a térdemet, amikor elvágtam egy üvegcseréppel, amibe beleestem, és aztán a Zsolti vitt a biciklije hátulján, meg a szánkózós részek, meg a ház, aminek az udvarán tyúkok voltak (tyúkok! Budapesten!), akkor egyszerre megtámadtak a szellemek, amikben viszont nem hiszek, hogy "meggyalázod a gyerekkorod, ez szent hely, menjetek innen, ide nem jöhetsz mással", és tudom, hogy ez azért van, mert azóta sokmindent átértékeltem az iskoláskorom előtti időszakból, mennyi mese, mennyi csoda és mennyi félelem, és előjöttek a szellemek, lidércek, kísértetek és vadállatok, gyerekkorom összes szörnye és réme, számtalanszor jártam ott éjszaka, számtalanszor, és csönd volt, csak ballagtunk egymás után, pánikoltam, és gyorsabban és gyorsabban és gyorsabban vettem a levegőt, megzörrentek az ágak, felsikítottam, és nem akartam továbbmenni.

aztán elmúlt. tudod, ott jobbra, ha átvágsz azon a bokron, ott van a kisrét, a kisréten talán halottak vannak, az oszlophoz kötözték őket, vagy az oszlopora állították, nem tudom, meg abban az árokban is, ahol találtuk azt a trabantot beleborulva, ott is halottak, a fák tetején is, az elhagyott, deszkákból ácsolt magaslesekben. mi vagyunk a halottak. az a kitörölhetetlen, öntudatlan első hat év.

vissza kell költöznöm oda, nem tudok a hegyek nélkül élni.