megint dsarosi, megint bringa. még sosem volt ilyen hosszú ez a 17 km, ez a tát-nyerges-tát. lehet, hogy ebbe belejátszik, hogy csupa vízhólyag a sarkam, izomláz van a vádlimban, kalászon maradt a bringám, és Bb-én csak lábujjheggyel tudok tekerni, és szörnyen kényelmetlen, ja meg az is, hogy fél ötkor értem haza egy húsz km-s túráról.
útközben bevillant, hogy szokták mondani, hogy a zene átsegít a holtpontokon, kipróbáltam, tényleg. nem szoktam bringázás közben zenét hallgatni (mert a fülemmel tájékozódok), de végülis fél fülessel bringaúton elmegy. (tényleg köszi a környékbeli önkoriknak a bringaútért, sok város nem dicsekedhet olyannal, mint ami nekünk van. bibibí. lehet ugyan, hogy ha nem Esztergom lenne a kiindulási alapom, akkor nem lennék ennyire boldog, csak mert valahol viszonylag jól mennek a dolgok.)

kezdek ijesztően sokat mozogni, ez már veszélyes. még a végén izmaim nőnek, juj! de ha egyszer imádom, ahogy süvít a szél, meg ahogy mindig kell menni tovább, meg nézni a csillagokat, meg tekerni és tekerni és tekerni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Lackfi János: Macska több példányban