ki szoktam ülni az ablakba, harmadik emelet, előttem a kastély kollégium, távolabb a Széchenyi hegy, ha nincs köd, látni a tetején a tévétornyot. odaképzelem mellé a Hargitát is (igen, még mindig érzek valami végzetszerű véletlent abban, hogy hazafelé látni az ablakból). hóillat van, hűvös, borzongató hóillat, tiszta és tökéletes. készülök lélekben a télre, remélem, hosszú lesz és hideg, sötét és kegyetlen. (szeretem, ha valami igazán az, ami a lényege. ezt az őszt például nem szerettem, keveset esett és keveset fújt a szél. márpedig számomra az ősz az eső, a szél és a gesztenyefalevél. az persze szerencsére sok van a koli udvarán.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo