budapest

én is kis budai óvodába jártam, mint Muhi Andris... az őzike útiba... a huszonnégyes buszról az ordas utcánál kellett leszállni, de persze általában gyalog mentünk... ha apa vitt haza, akkor bementünk az erdőbe csavarogni, ettem mindig bikkmakkot... azt egyébként az oviban is... a középsősöknek volt a legjobb játszóterük, ott hatalmas fák voltak... a nagycsoportosoknak viszont volt virágoskertjük is, tele nárcisszal, én meg allergiás voltam rá. a tejre is meg a kakaóra is. a Németvölgyi úton meg vannak olyan kis utcák, ahol elveszhet egy ilyen kisfiú és átkerülhet Badarországba...

a Krisztinát is ismerem, ahol Édes Anna lakott... meg ott játszódik a kilencnyolchét is nagyjából, annak van térkép is az elején... nagymamám lakik Krisztinavárosban, rengeteget voltunk ott nála... persze nekem a XII. és az I. kerület összefolyik nagyon, a Várnegyed, a Vérmező, a Moszkva tér, a fogas, a hegy, a hegy, a hegy... mind az egész egy nagy massza, szárazvirág-illatú, gyerekkoros... apuék is a böszin laktak, az is arra van, az már egyedülcsavargásos, meglógós, fél kamaszkort Budán átvészelős... amikor semmi sem jó, csak A Város...

persze Pest is oké, csak mocskos, lakótelepes-békéspálos, pincékkel és antennákkal a tízemeletes tetején... egyszer vittek csak fel a tetőre, mienk volt az egész város, persze éjszaka... a hetedik emelet, a szemétledobó, a villamos, a piac, a zeneiáltalános, a csajok a játszóról, a mindenkihezbecsöngetések... és persze hiányzott Buda...

mostanában (néhány hónapja) valahogy kevesebbet jelent... vasárnap csak valamikor a metróban döbbentem rá, hogy jé, ez Budapest, megint... talán az, hogy megszerettem Esztergomot, és rájöttem, hogy nem a főváros a minden (kilenc év kellett hozzá), talán az, hogy apuék kiköltöztek Kalászra...
De néha még mindig borzasztóan hiányzik... nem baj, majd egyetemre...