vásárlás

most olyan, mintha valaki járt volna a fejemben, és a történéseket, embereket, szavakat kiborogatta volna a fiókból. mert rend volt ott, tényleg, a fejem egyetlen hely, ahol hosszabb távon rendet tudok tartani. most viszont káosz van, mert nem elég, hogy kiborogatták, még valami buta szél is pont ott játszik, és keveri és kavarja és nem hagy aludni...
a nyughatatlan eszem szerint most a metaforákkal, a polifonikus regényvezetéssel, a pleonazmussal, a tisztán ideografikus írással vagy Prousttal kéne foglalkoznom, lehetőleg egyszerre, és akkor itt van az altergyerek (elfelejtettem ma megkérdezni, hogy jó-e neked, ha ilyen néven maradsz itt), Jankamaci, egy táboros emlék (amikor éjjel bementem a fiúkhoz és megkérdeztem Ajtonyt, hogy van-e pipája (asztmára)...), meg a Sirius meg az Altair meg a holdfogyatkozás meg az egyetem meg a dunamúzeum meg a holnapi club era meg a jövő meg posztmodern meg ilyenek, meg azon is gondolkozom, hogy Macs haragszik-e, Wilder haragszik-e, Ajtony haragszik-e, meg azon is, hogy mit jelent egy elhagyott villamos, meg hogy milyen hülyeség, hogy vannak olyan romok, amiket már eleve romnak építettek.

meg azon is gondolkoztam (mert már lefeküdtem aludni, csak visszakapcsoltam a gépet...), hogy mennyire rózsaszín ez a blog, nem csak dizájnra, hanem tartalomra is, mert mennyire veri hepi minden, pedig azért nem ilyen egyszerű a világ. persze gyakran veri hepi és az jó, de az nem jó, hogy ami nem olyan, azt nemes egyszerűséggel elfelejtem. tényleg elfelejtem. és néha eszembe jut, hogy te jó ég, ez velem történt meg, és akkor pszichológiakönyveken nevelkedett pedagóguscsemeteként keresem magamban a komoly lelki sebeket és akkor tartom magam őrültnek, ha nem igazán találok.