republic a városban

az azért nagy szó ám. arra be kell menni mindenkinek, még a szórványról is. akkor is, ha nem is szereti, mert republic, és az nagy szó ám. és mekkora tömeg, és tele ismerősökkel! (mindenkinek biztosan nem tudtam köszönni, most így utólag is elnézést kérek attól, akit nem láttam, pedig láthattam volna. ZM-et például csak nagyon későn vettem észre, igazából nem is én vettem észre, hanem az Altergyerek.) utálom a tömeget, ha sokan vannak, összenyomják az embert és csúnyán beszélnek, mint az a nő.
előtte viszont mi játszottunk polkákat, valcereket és marsokat. a végére hideg lett és sötét, de azért nem volt rossz, sokan hallgattak minket (mivel hangosak voltunk, nem igazán volt más választásuk), meg volt előttünk egy hatalmas szénabála, ahova beleugráltak a városi gyerekek. (meg a nem városiak is, pl. a húgom, aki már nyolc éves, alig hiszem el, csütörtökön volt a szülinapja.)
azt hiszem, nem volt rossz a republic se, de én akaratos voltam és nem akartam odamenni, inkább máshova akartam, de máshol se volt jó. (azt hiszem, nem lehet egyszerű velem.) a kis-duna parton jó volt, ott mindig jó, ott csak jó lehet.

jó volt ma. jó nagyon.

(a holnapi napot elnézve pedig szerintem megint kicsit túlvállaltam magam, de muszáj, mert ha nem táblázom be magam, nagyon el tudok lustulni, és ha nem kell felkelnem, akkor nem is kelek, borzasztó. ha túlélem, elmesélem.)