SzIG GT 2008
Odafele csönd volt a buszon, de hazafelé már csicseregtek a hetedikesek, és arra gondoltam, hogy na, ezek most elkezdik és tizenharmadikig abba se hagyják. És majd tizenharmadikban ők is ilyen okosak és ügyesek és profik lesznek, mint mi voltunk most, ebben nem is kételkedem. (Az elején azt hittem, hogy rosszak és buták, de szerencsére tévedtem.)
Mesélni persze nem lehet, de jó volt, hogy jött este erchegyia és elküldtük őt gborzzal kakaóért meg túrórudiért a teszkóba, meg az is jó volt, amikor kitört az ágyam lába és a fiúk visszarakták, meg az is, amikor negyed tizenkettőkor bejött kiabálni a kicsik új ofője a szobánkba, hogy azért az már mindennek a teteje, hogy a fiúk a lányok szobájában vannak és beszélgetnek. Meg az is, amikor hajnali fél egy körül felkapcsoltattam a lámpát, mert nem találtam a Jankamacit (és le volt esve az ágy alá a pókhálókba), meg a nyomozós játék az Áftáboros gombás sztorival, hogy mindenki kitalálta, meg az akadályverseny, a sorverseny, a számháború.
Jó volt, hogy jól érezték magukat.
Jó volt, hogy jól érezték magukat.
Megjegyzések
Zsófi! Kérlek a reakció ezen részét add át a fiuknak.
Különben nagyon büszke vagyok RÁD, hogy egy ISKOLÁba jártunk. Kár,hogy a kicsiknek ez már nemadatik meg. (Tönkrevágják, no nem az utódok, hanem a seggszpírek!
Érted?
Most már csak az a kérdés, hogy jut el hozzád ez a cscsak megjegyzés. Jó lenne már engem is kiképezni"blogilag".
Beli (így talán ismerős vagyok)
Örülök, hogy erre tetszett járni :)
A blogokkal kapcsolatban pedig írok mindjárt e-mailt.