ma reggel az első sokk az volt, hogy szembejött a folyosón a nagyim megfordult a Kálvinon a forgalom, és a jól bejáratott utam egészen egyszerűen eltűnt. fel akartam menni ijedtemben a járdára, de a járda is eltűnt, és kénytelen voltam átcígölni a cangát a metróaluljárón. nem éreztem ám magam hülyén. gyáva nyuszi vagyok én ehhez a nagyvárosi bringázáshoz, de nem adom fel. egyébként délután már volt kalimpálós rendőr, reggel konkrétan úgy ment mindenki, ahogy eszébe jutott, mivel az autósok is egészen meg voltak zavarodva, hogy na most itt mi van, tegnap még az út másik oldalán kellett menni. akinek kedves az élete, kerülje el jó messze a Kálvint.
mire meg ezt megszokom (ami eltart egy ideig, mert ma hazafelé hiába indultam el az úton, hogy na, most rájövök, hogy itt mi van, az első adandó helyen átmásztam a kordonon (bringástul) a járdára, hogy aztán a kaotikus rész végén visszapakoljam az útra a járgányt), megjavul, és egészen más lesz.
nem csak a bringáról tudok egyébként írni, de csak erről akarok.
mire meg ezt megszokom (ami eltart egy ideig, mert ma hazafelé hiába indultam el az úton, hogy na, most rájövök, hogy itt mi van, az első adandó helyen átmásztam a kordonon (bringástul) a járdára, hogy aztán a kaotikus rész végén visszapakoljam az útra a járgányt), megjavul, és egészen más lesz.
nem csak a bringáról tudok egyébként írni, de csak erről akarok.
Megjegyzések