semmi sem magányosabb, mint az ősz. semmi sem magányosabb, mint budapest. semmi sem magányosabb, mint a szombat esték.
belejajdul az ember szíve, végigkúszik a torkon, marja az ember szemét, sajog bele a lélek, ha van olyan. miért is ne lenne.
semmi sem magányosabb.
pedig néha azt érzem, hogy itthon és otthon vagyok végre, bármit is jelentsen ez.
belejajdul az ember szíve, végigkúszik a torkon, marja az ember szemét, sajog bele a lélek, ha van olyan. miért is ne lenne.
semmi sem magányosabb.
pedig néha azt érzem, hogy itthon és otthon vagyok végre, bármit is jelentsen ez.
Megjegyzések