még a mai nap megfelelő zárásaként végigspricceltem tubusos sajttal a szobatársam asztalát (de azét, aki még nincs bent), és elkezdtem gondolkodni azon, hogy talán így néhány hét után kellene mást is hallgatni, mint Oi Va Voi-t.
egyébként voltam IKEÁban, meg a szobát is átrendeztük, csini lesz ez meg jó, ha minden rendben lesz. írtam szintfelmérőt, másoltam kulcsot, eltévedtem a francia tanszéken, voltam a nagyanyámnál (és összevesztünk, mert nem akartam elhozni az egy kiló almát, csak a szőlőt, azt sem fogom tudni mind megenni). meg picit dolgoztam is, de nagyon összeszedetlen vagyok.

valahogy nem csinálok sok mindent, csak történnek a dolgok, mégis nagyon elfáradok egy ilyen nap alatt. nincs kakaóm, elképesztően hiányzik, le kellene menni az alagsorba a kávéautomatához, de az 5 szint innen. bele kell rázódni ebbe az egészbe, szokni az utazást, az aluljáróérzést (Irén, hogyan is írhatnám meg most neked). ráadásul mindenhol ismerősök, mindenkivel beszélgetni kell. túl sok az ember. éppen délelőtt gondolkodtam azon, hogy jé, már hetek óta folyamatosan társaságban vagyok, és még nem tombol bennem a szociofóbia. de ma este már nagyon nem lett volna erőm elmenni bárkivel bárhova és bármit is csinálni...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo