az állandó félelem a középszerűségtől, és közben az önmarcangolás, hogyan lehetek ilyen elitista. (minden ember egyenlő, minden ember egyformán különleges. de azért vannak még különlegesebbek. Raszkolnyikov is ebbe bukott bele. vagyis Raszkolnyikov tulajdonképpen nem bukott el, de ez most nem tartozik ide.) hogy nem lenni képesnek igazi teljesítményre, igazi érzelmekre, semmire. félelem a nem szeretéstől és a nem szeretve levéstől, ez a kettő összefügg, az előzőhöz szorosan nem kapcsolódik. hülyén hangzik, de igaz, szeretném, ha szeretnétek.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések