na gyere cica, megyünk sétálni, mondtam a szputnyiknak, aki örömében vidáman csöngetett egy picit, és én is nagyon vidám voltam addig, amíg el nem kezdtem félni, hogy a füleim valahol lefagynak, lepotyognak, és megeszi őket valami bodorádámi állat. szerencsére a helyükön tartotta őket a bukósisak.
aztán csavarogtunk Nappal, akinek szép fehérlova bringája van, és biciklikről és fiúkról beszélgettünk, meg arról, hogy egyértelműen az a legideálisabb, ha a kettő együtt van, mondjuk ha a fiú bringázik. a szputnyik mondjuk azt is hozzátette, hogy nem baj, ha a bringa is jól néz ki, de ezt szerintem csak én hallottam.
szóval ez egy egészen jó nap volt addig, amíg be nem vertem a bokám felszálláskor lendületből egy parkoló teherautó aljába (gondolom, ez gyakori bringásbaleset), meg bele nem akadt a nacim annak az izének a csavarjaiba, ami fent van a vázon, és a lakatot szoktam belerakni. és hát kiszakadt, nemkicsit. de olyan karácsony van odakint, hogy ez sem bosszankodós, inkább mosolygós, és úgy általában minden mosolygós. (mert a testmozgás, meg a friss levegő, az kell ám a jó közérzethez, az kell! várámamunkaakertünkben.)
aztán csavarogtunk Nappal, akinek szép fehér
szóval ez egy egészen jó nap volt addig, amíg be nem vertem a bokám felszálláskor lendületből egy parkoló teherautó aljába (gondolom, ez gyakori bringásbaleset), meg bele nem akadt a nacim annak az izének a csavarjaiba, ami fent van a vázon, és a lakatot szoktam belerakni. és hát kiszakadt, nemkicsit. de olyan karácsony van odakint, hogy ez sem bosszankodós, inkább mosolygós, és úgy általában minden mosolygós. (mert a testmozgás, meg a friss levegő, az kell ám a jó közérzethez, az kell! várámamunkaakertünkben.)
Megjegyzések