vásárlás

na látod, Kicsi, ha nagyon okos leszel, te is lakhatsz itt, mondtam a Huginak a collegiumban, hogy ösztönözze, meg ilyesmi, de szemmel láthatólag őt nem járta át a nagy, nemes ősök szellemisége. nem baj, majd egyszer.

előtte színházban voltunk, megnéztük a Berzsián és Didekit a nemzetiben az egész családdal (az most azt jelenti, hogy mi négyen, meg anyu és a barátja), komolyan ajánlom mindenkinek, akinek van elvihető gyereke/kistesója. volt, ami nem tetszett, de nem spoilerezek, hátha tényleg megnézi valaki.

(és miért szomorú egy valamirevaló költő?)

update, a válasszal a hajtás után

"Más költő örül a szomorúságnak - ötlött fel akkor Berzsiánban -, rittyent egy édes-bús költeményt, és nagy boldogan elszavalja. - De rögtön le is torkollta magát: - Én nem más költő vagyok, én Berzsián vagyok!" És büszkén körülnézett, hogy ilyen nagyszerű dolgokat tud kitalálni. Na de mire a büszkeség, ha nem tudja okát adni a szomorúságnak! El is párolgott nyomban a büszkesége. Fölordított:

- Hé! Mitől szomorú egy valamirevaló költő?

Ordíthatott, ahogy akart. Nem felelt neki senki. Már-már olyan szomorú lett, mint egy elázott zászló, de akkor megvillant a szeme:

- Világos - mondta -, egy valamirevaló költő az emberek miatt szomorú!

Ez a felismerés felvillanyozta, nosza föl is pattant a szobája közepén álló barna, faragott lábú asztal tetejére. Onnan szavalta.

- Az emberek lopnak, csalnak, hazudnak. Lustálkodnak. Vizezik a bort. Klórozzák a vizet. Egymásnak vermet ásnak. Részrehajlók, kárörvendők, önzők, zsugoriak, gyávák, pöffeszkedők, irigyek, kontárok, tohonyák. Ez az! Ezért vagyok én szomorú! Az emberiség miatt.

A világmindenség összehúzta magát. Na most - gondolta a világmindenség -, mindjárt megszületik egy, az emberiséget ostorozó vers.

Ámde, mint általában, a világmindenség most is nagyot tévedett.