olvasni a nagyanyám tanított
mert a telefonkönyvben minden betű megvan
és minden ember és minden utca
tehát az egész világ az enyém lehetett
(egyszerre voltam kárpitos, rendőr, fazekas és bohóc
budapesten laktam és nagyszalontán
szajkóztam: zrínyi utca hét szám)
pedig még nem értettem mást
csak hogy a kávé miért mindig éppen túl meleg
és miért ugrunk át időnként ismerősnek tűnő neveket
(nagyanyám azt mondta, nem sír
csak néha túl nehéz a fátyol)
talán még mindig az enyém minden
csak már kikoptattam az ujjaimmal a betűket, vagy nem tudom
mert a telefonkönyvben minden betű megvan
és minden ember és minden utca
tehát az egész világ az enyém lehetett
(egyszerre voltam kárpitos, rendőr, fazekas és bohóc
budapesten laktam és nagyszalontán
szajkóztam: zrínyi utca hét szám)
pedig még nem értettem mást
csak hogy a kávé miért mindig éppen túl meleg
és miért ugrunk át időnként ismerősnek tűnő neveket
(nagyanyám azt mondta, nem sír
csak néha túl nehéz a fátyol)
talán még mindig az enyém minden
csak már kikoptattam az ujjaimmal a betűket, vagy nem tudom
Megjegyzések
főleg az ötödik sortól kezdve határozottan tetszik:) nagyon szívesen olvasnék többet tőled.
ez egy Háy-vers lesz :P