Szerintetek?

Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.

/Márai: A boldogságról/

Mert emberek közt senki boldog nem lehet:

kinek segít a jószerencse, sorsa jobb
a többinél, de boldog nem lehet soha.
/Euripidés: Médeia (részlet)/

Ha ZM lennék, megkérdezném, nektek mi a véleményetek a boldogságról, de már mióta visszatérő kérdés ez ezeken a végesincs éjszakákon, és mióta tudjuk pontosan, hogy ezt nem lehet definiálni. Még a hiányát sem.
(A bejegyzést küldeném a fiúnak, aki segít megszerelni a biciklim, jippie.)