annyira jó odakint, a fűben fekve (múzeumkert! fagyi!) tanulni. (annyira elkeserítő, hogy még emiatt is csak nyafogok, hogy megsüti a vállam / a vádlim / a fejem / a talpam a nap, aztán meg olyan rózsaszín leszek, mint egy kismalac most. remélem, hogy ez már a tizenkilencedik századi embernek is létélménye volt [főleg az oroszoknak], mert másról nem nagyon fogok tudni beszélni.)
Ingrid Sjöstrand: Sietek
Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt megöregszem, mielőtt meghalok. ❤ svéd gyerekversek
Megjegyzések