porfészek, csak ezt gondoltam a vonattól a buszpályaudvarig, a buszpályaudvaron még inkább. porfészek. csak aztán mégis kivitt a lábam a Kis-Duna partra, pedig egyáltalán nem akartam odamenni, sőt. csak a lábam nem bírt magával. (úgyhogy végigzötykölődtem a gurulós bőröndömmel meg a hatalmas esernyőmmel a városon, így jár, aki inkább hallgat a lábára meg a szívdobogására, mint a buksijára.) ott meg aztán jaj, a Kis-Duna parton. hogy jövök ahhoz, hogy leporfészekezzem a királyvárost. (de a meghatottságom és a város iránti rajongásom gyorsan elmúlt, amikor a buszon azt mondták nekem a nénik, hogy szemtelen pesti. nem emlékszem, mikor lettem ilyen szemtelen, de sajnos igaz.)
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete