ma megsarkaltunk egy falat (Zs: "olyan izét szeretnénk venni, amit a fal szélére kell rakni, hogy ne potyogjon le, ha nekimegyünk" eladóbácsi: "??? ja, élvédőt, az van."), igazán szuperül sikerült. kicsit ront a dolgon, hogy a sarok, amire ráraktuk, egyszerűen gömbölyű (volt), és az élvédő fölötti részen továbbra is gömbölyű. de az már két méter tíz centi magasan van, az már a "nem látjuk, nem érdekel" kategóriába tartozik.
(a felújítás zenéje David Bowie, íze a füstölt sajt, hangja a csiszolópapíré, hangulata leírhatatlan. onnan tudni, hogy tavasz van, hogy beröpülnek a bogarak az erkélyajtón, hogy pulcsiban lehet hazamenni. ma egyszer rájöttem az élet igazságára, de elfelejtettem. nyomasztó érzés, de úgy tűnik, boldog vagyok.)
(a felújítás zenéje David Bowie, íze a füstölt sajt, hangja a csiszolópapíré, hangulata leírhatatlan. onnan tudni, hogy tavasz van, hogy beröpülnek a bogarak az erkélyajtón, hogy pulcsiban lehet hazamenni. ma egyszer rájöttem az élet igazságára, de elfelejtettem. nyomasztó érzés, de úgy tűnik, boldog vagyok.)
Megjegyzések