égboltsapkájú

a napom legeslegjobb része egyértelműen a töltött káposzta volt, kedves kecskeméti (és környéki) vegetáriánusok, borzasztóan szerencsések vagytok, hogy nálatok vegetáriánus kaját szállítanak házhoz, itt meg még karácsony előtt se nagyon lehetett találni olyan éttermet, ahol lett volna ilyesmi. a legrosszabb pedig egy ideális világban akár az is lehetett volna, hogy pont akkor fagyott le nagyon a kindli, amikor Mr. Darcy és Eliza végre összejöttek, de persze nem ez volt.

ébredezvén versenyeztünk, melyikünk tudja messzebbre dobni az újra és újra támadó  macskát  velociraptort az ágyától. nem árulom el, melyikünk nyert, de azt kell gondolnom, hogy ez a macska szereti, ha dobálják.

végül az az idő is elérkezett, hogy egy könyvet a szép, színes képek miatt szeretek. na de ezek a képek olyasmi címeket viselnek, mint hogy "Korfu a kikötője a harmincas években", "Az eperpiros villa ma" vagy pedig "Gerry és Ulysses". ez pedig ellenállhatatlanná tesz egy könyvet a számomra akkor is, ha a történetből a lebutított  nyelvtanulóknak szánt angol kiadás készítői éppen csak azokat a részeket vágták ki, amik érdekessé teszik. (arra inkább nem térnék ki, hogy az utóbbi két hétben hányszor gondoltam arra, hogy mennyivel nagyobb esélyem lenne a könyvkiadásban elhelyezkedni, ha valami szerencsés véletlen folytán az én  anyanyelvemet akarná megtanulni az egész világ. az állam leesett ma, amikor azt mondta az aktuális native speaker fiú a Collegiumban, hogy sajnos nagyon kevés jó könyv érhető el angolul. hmmm.)

ha lenne olyan sportág, hogy fogas után futás,  akkor tegnap triatlonoztam volna, így csak nagyon kimerültem ettől a biciklizés Leányfaluig – pancsi – biciklizés haza – színház dologtól, viszont nem csoda, hogy a Szirénének a 2010. év legjobb drámája lett, mert tényleg  nagyon jó, szeretném azonnal újranézni úgy, hogy éppen nem esem össze a fáradtságtól. és hát ez a biciklizős dolog is nagyon hiányzott, akármennyire is izomlázam van ma, mégis megérte. legurultam az Istenhegyin (!!!), nagyon jó érzés, de vennem kell egy új bukósisakot. (meg ez a pancsizás is eléggé kiütött, tavaly nyáron kétszer voltam vízben, egyszer bedobtak a Balatonba ruhástul, egyszer meg beleestem a Dunába ruhástul, ebből nagyjából kiderül, kb. mennyire szeretek úszni. néha viszont kell.)

viszont technikai infó: a látogatók nagyon nagy része a nevemre googlizva talál ide, és nem mintha nem vállalnám fel, amit írtam, az ismerkedést egyszerűen megnehezíti, hogy megismerkedünk, bemutatkozom, és mire hazaérek, végigolvasta az életemet öt évre visszamenőleg, mert beírta a nevem a googliba, nekem meg elmegy a kedvem az egésztől. úgyhogy mostantól nincs kiírva. nem tudom, hogy ennyi év után valahogy hátrébb lehet-e süllyeszteni a blogot a nevemre adott találatok listáján, de nem bánnám, ha lehetne.

arra ébredtünk, hogy a macska kiborítja magának a konyhapulton a száraztápot, úgy látszik, egyszerűbbnek tűnt kiszolgálnia magát, mint felkelteni minket, végülis miért is kelnénk fel szombaton már reggel hétkor, ugye. aki viszont korán kel, egész délelőtt aranyat lel. az a jó abban, hogy tavasz van, hogy már nemcsak a kézfejem, hanem az alkarom is összevissza van karmolva. gondoltam, hogy csinálok egy "cuki cica ül a teraszon / fekszik valamelyikünkön" képet, hogy valami pozitív is legyen, ne pedig csak macska-ellenpropagandra, de elromlott a fényképezőgépem, úgyhogy képzeljétek ide. csíkos.

hogy ne csak a testnek adjuk meg, ami jár neki: a Félelem és macskajaj... - t láttam ma, nézzétek meg ti is, érdemes. (lakásszínház, egy osztály nem férne be, egy faktos csoport igen.)