viszont technikai infó: a látogatók nagyon nagy része a nevemre googlizva talál ide, és nem mintha nem vállalnám fel, amit írtam, az ismerkedést egyszerűen megnehezíti, hogy megismerkedünk, bemutatkozom, és mire hazaérek, végigolvasta az életemet öt évre visszamenőleg, mert beírta a nevem a googliba, nekem meg elmegy a kedvem az egésztől. úgyhogy mostantól nincs kiírva. nem tudom, hogy ennyi év után valahogy hátrébb lehet-e süllyeszteni a blogot a nevemre adott találatok listáján, de nem bánnám, ha lehetne.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések