de igazából a legjobbat, ami történt, azt úgyis észrevettétek, ez pedig a tavasz. ha egyszer híres leszek, rendezhetnének kiállítást azokból a ruhadarabokból, amiket akkor vettem, amikor úgy indultam el iskolába, hogy "á, már tavasz van, hordhatok nyári ruhát", majd hamar kiderült, hogy mégsem. egy szál harisnyában utcára menni, mit is gondoltam én. (ezeket a hirtelen vásárolt ruhadarabokat rendszerint soha nem veszem fel többé.)
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések