ha írok, az is baj, ha nem írok, az is baj. azt mondták ma, hogy nem csinálok a blogon túl nagy kampányt a cicának, ezt sajnálom, mert a cica különben irtó cuki, úgyhogy gyorsan le is fényképeztem a webcammal, ahogy itt alszik a mellkasom alatt, tessék. mondjuk a fényképen nem hallatszik a dorombolás, pedig az a legjobb az egészben. (ki kellene számolni, hogy hány óra dorombolással hány perc alomtakarítást lehet "kiváltani".) viszont ha véletlenül mégis felvennének külföldre, akkor persze nem nagyon tudom, hogy mit fogunk csinálni a macskával, ez mostanában mindennap felmerülő kérdés. úgyhogy arra gondoltam, hogy kisorsolhatnám a blogolvasók között IP-cím alapján, hogy ki vigyázhat rá. (ne féljetek, amúgy nem.)
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések