Szerző: maifosz -
át kellene neveznem a blogot, lehetne pl. a címe "magyartanárrá válásom története", vagy ilyesmi. mint a bumeráng. mindenesetre jövő hétre kell vinni egy tárgyat a szemináriumra, ami a középiskolánkhoz kötődik, úgyhogy most egy hétig ezen fogok gondolkodni, ez jó. ami nem jó: akárhányszor becsukom a szemem, villogni kezd előtte, hogy "nyelvvizsga, nyelvvizsga", meg hogy "felvételi, felvételi". úgyhogy csak a szokásos. most egy kicsit ezen pörgök, de mindjárt véget ér a jelentkezési határidő, akkor nem tudom többé kicserélni az alkalmazott nyelvészetet valami más egyetem magyarszakára stb., és nem fogok pörögni. de milyen kínos volna, ha nem vennének fel az eltére. milyen kínos, még úgy is, hogy tíz (!) hely van arra a szakra, amit elsőnek megjelöltem. tíz. sokáig tartott ma, amíg rájöttem, hogy nem a kávétól remegek, hanem a továbbtanulásom kezdett el nyomasztani. (mint mindig.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...

Lackfi János: Macska több példányban

Szerző: maifosz -
(na, vajon kinek mutatom ezt a verset? :) ) Macska itt és macska ott, mondd, macsek, te kis mocsok, hány példányban létezel? Van belőled kétezer? Macska itt és macska ott, előbb még tetőn futott, most meg, mint egy sokezer éves szobor, itt hever. Rigót kerget, lomb zörög, prüszköl virágok között, ki-be ugrál ablakon, fürge, mint egy kanmajom. Alszik lépcsőn lefele, legalul lóg a feje, egy fokkal feljebb hasa, legfelül a feneke. Szvingel meredek tetőn, szétcsap madáretetőn, egyensúlyoz hanyagon csibecsontnyi gallyakon. Alszik bárhol bármiképp: lavórban vagy fűben épp, ágról lóg, mint rongybaba, ágya illatos kuka. Villanypóznán felfelé gyorsabban fut, mint a fény, szedren, szögesdrótokon kényes lábbal átoson. Össze-vissza keveri alvás közben tagjait, lába ott és farka itt, s mindez összetartozik. Ennivalót kunyerál, mégis finnyás ugyebár, dorombol vagy énekel: egy és mégis több ezer.
Tovább...