arról, hogyan szegi meg az ember a maga által alkotott szabályokat véletlenül. gondoltam, hogy kiveszek valami jó kis német ponyvát regényt a villamosra, aztán egyszerre megakadt a szemem a Die letzte Fenstergiraffe címen, és akkor már végem volt, nem hagyhattam ott, hogy megkeressem az eredetit, mert azért erről a címről ordít, hogy magyar, hanem haza kellett hoznom németül. mindegy, így talán még izgalmasabb: hogyan lehet interpretálni a posztszocializmus regényét olyanoknak, akiknek a Demokratie sokkal inkább selbstverständlich, wie uns. persze nem csak ezért.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések