petíciót kellene beadni az index eltörléséért. tegnap három órát álltam sorba a TO-n, és amikor fél ötkor, tehát a TO zárása után fél órával bekerültem, az akkor már érthető módon szörnyen ideges TO-snak próbálhattam elmagyarázni, hogy azért nem adtam le időben, mert az egyik tanárom késve adta le a vizsgalapot, ezért nem került be a jegy az ETR-be, de mivel ennek ellenére megpróbáltam leadni pénteken (illetve a lakótársam próbálta meg leadni a saját indexével együtt, én akkor ugyanis a TáTK-n adtam le a másik indexem, és kerestem a könyvtárat, ahol még soha nem jártam, csak hogy igazolást szerezzek onnan, hogy nincs ott tartozásom), csak az index meg az ETR nem egyezése miatt visszapattantam róluk, de tettek egy kis jelet az indexembe, hogy nem kell pótdíjat fizetnem. egyetemi bürokrácia, miért vagy ennyire elviselhetetlen, miért.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések