Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2008

2008 május

31. P. K. Dick: Az ember a fellegvárban
Rossznak gondolod a világot? Látnod kéne a többit!Ehhez a mottójához méltó ugyan a regény, de egyébként nem tett rám túl mély benyomást... Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy ezt a könyvet sajnos én nem értettem meg. Mert ugye Hugo-díjas, meg halomra van dícsérve, kell még nekem ehhez pár év. Most kicsit úgy érzem, mintha belekapott volna mindenbe, aztán félbehagyta volna. Egy kis erkölcs, eszmék, rendszerek, nácizmus, fasizmus, pfujj... egy kis természetfeletti (ötezer éves japán bölcsesség, jóskönyv), egy kis politika és történelem... Félbehagyott, levarratlannak tűnő, nekem így nem sokat jelentő szálak. Az idő valószínűtlensége, a párhuzamos világok, a valóság nem léte Dickre egyébként jellemző, de ezt pl. a Kizökkent időben sokkal jobban ábrázolja. Szóval úgy összességében nekem ez annyira nem tetszett, írt ennél PKD jobbat is.
32. Lemony Snicket: A balszerencse áradása - A baljós kezdet
Nagyon bájos, nagyon angol. Eredeti, kedves humora van, …

uhu

rájöttem, hogy leginkább attól a mondattól félek, hogy "jajj, ez egyszerű". pláne, ha erchegyia mondja, akkor tuti, hogy hosszú órák múlva is varázsigéket írok a parancssorba és azon gondolkodom, hogy talán nem is kell nekem a szkájp annyira.

Totoró

Az milyen már, hogy Hugi a Totoró című mesefilm közepén azt mondja, hogy hasonlítanak a rajzok a Chihirora? Nekem, ha nem tudnám, hogy ugyanúgy Miyazaki film, nem tűnt volna fel... Tiszta büszke vagyok rá :)

meglepetés

Kaptam kulcsot a szobámhoz. Igen gyakorlatias oka van: az asztali gép ugyan Barnabáshoz költözött, a router nálam maradt, ki tudom húzni belőle a kábelt, ha épp anyunak fegyelmezni támad kedve. És éppen netelvonással. És kell a zárható szoba, hogy ne tudják visszadugni...
Szóval exnevelőapám kiszedte a régi zárat, ami benne volt. És szétszedte és talált benne egy tollhegyet. Olyan régit, rézből van, és bele van írva, hogy írószergyár budapest. Éppen ilyen egyébként, mint ezen a képen középen. Elraktam a titkos helyre, ez lesz a szerencsetollhegyem :)
Nagyon szép volt Győr, de mégis itthon a legszebb, a legigazibb. Mert csukott szemmel is hazatalálok, mert a bokorban nem rémek laknak, hanem barátságos kis manók és a bácsi nem is félelmetes, hiszen ismerem...
Szürkült, kilencet kongott a harang, a fák az út fölé hajoltak, a tücskök ciripeltek és vadászni indultak a denevérek... a levegő súlyos, homályos, illatos és kellemesen hűvös... Ilyenkor szokott eszembe jutni, hogy te jó ég, milyen picike vagyok én és milyen nagy a világ, és milyen végtelen a hatalma annak, aki ilyen csodát tud teremteni... Jó, mostanában sok dolga van, a háborúk és természeti katasztrófák komoly adminisztrációt igényelnek, de én azt hiszem, hogy minden nap szürkületkor kicsit megállítja az időt, félrehúzza a felhőfüggönyöket és arra gondol, hogy ma megint igazán szépet festett, biztosan örülnek neki odalent az emberek...

Ma Győrben jártam, alteres szerkesztőségi megbeszélésen. Győr egyébként igazán szép város, Martin rögtönzött nekem városnézést, a bazilikára é…

kompetenciamérés

Ma mindkét öcsém részt vett az országos kompetenciamérésen és mindkettő hozott haza kérdőívet is. Szóval összeült a kupaktanács és közös erővel próbáltunk válaszolni például arra az igen bonyolult és komoly megfontolást igénylő kérdésre, hogy hány testvéred van összesen. Nem akartak öt és felet írni...

eper

azon gondolkodom épp, hogy mi lehet annál jobb, mint egy finom zuhany után a hűvös szobában epret enni és azon töprengeni, hogy mit is csináljak hirtelen keletkezett szabadidőmmel - mert holnapra tanulni sem kell. (az nem jó válasz, hogy tanuljak a szóbelire...)

az egyébként milyen már, hogy az öcsém akar jönni velünk VOLTra? :) tiszta izgi, tudom majd azt mondani a kellemetlenkedő alakoknak, hogy ő a pasim.

egyébként tiszta izgi linuxot használni, pláne, ha van olyan kitartó és lelkes és ügyes segítőm, mint erchegyia, aki megcsinálta nekem (is), hogy a cédét most már ne csak betenni lehessen, hanem kivenni is.
ma megint sikerült úgy felöltöznöm itthonra, hogy anyu szerint úgy néztem ki, mint egy fájós lábú lepke.

nem vagyok benne egyébként biztos, de lehet, hogy egy kicsit beteg dolog este tizenegykor gyurmából szerelmeskedő csigákat gyártani. de szépek, majd egyszer lefényképezem őket. szépen felragasztottam őket a noti tetejére.
Majdnem szépen és jól kialudtam magam ma délután. Kicsit rontotta sajnos az összhatást, hogy tízpercenként felriadtam és megkérdeztem a közelemben lévőktől, hogy a Hugi él-e még. Nem igazán tudták mire vélni aggodalmam...

érettségi

Hmm, ezen is túl vagyok. Jött velem Jankamaci, meg az a tudat, hogy tényleg nagyon sokat gyakoroltam. És hogy jól kell mennie, mert különben azok, akiknek az elmúlt néhány napban az agyukra mentem a hülye kérdéseimmel, teljesen felesleges munkát végeztek. Ezt pedig ugye nem akarhatom...
Éjszaka még szerencsére megálmodtam az ab.szum képlet helyes használatát. Meg azt is álmodtam, hogy a Borca húgom meghal (minek következtében sokáig fog élni, de nem vigasztal, rossz álom volt). Öngyilkos akart lenni, ami egy hétévesnél annyira nem gyakori dolog. Én meg nem vettem komolyan, és leugrott a város legmagasabb tornyáról...

És tegnap épp erre járt valaki és megcsinálta nekem a netet a notimon. Köszönöm neki szépen :)
a mai konyhai teljesítményem alapján mégis azt gondolom, hogy a lehetséges férjjelölt egyik legvonzóbb tulajdonsága az, ha tud főzni. ezek közé a tulajdonságok közé tartozik például az is, ha tud latinul (esetleg ógörögül), ha magyarszakos egyetemista vagy ha szereti bartókot.
nem, egyik sem alapkritérium.

Elefánt

Jött az alvóidőm és már elegem volt a kockulásból, ezért osztottam - szoroztam magamban, (sőt, még ösze is adtam a szum függvény megfelelő használatával), és arra a következtetésre jutottam, hogy filmet fogok nézni.
Jajj.
Így elővettem az elefántot, ami már nagyjából karácsony óta várakozik az "eztkellmegnézni" listán. Borítója szerint megtörtént eseményt dolgoz fel: 1999-ben amerikában két srác a gimiben lelődözte a tanárait és diáktársait. Borítója szerint ez egy díjnyertes film, kapott arany pálmát. Arról nem szól a borítója, hogy miért pont elefánt a film címe, sőt, a film sem szól róla. (Jó, van benne egy elefántos ágytakaró és egy elefántos kép a falon.)
Gondolom a film célja az lett volna, hogy megdöbbentsen, illetve hogy feltegyük magunkban a kérdést: miért? Megdöbbenteni sikerült. Én lginkább azon döbbentem meg, hogy ha a mosolygós, zongorázós srácot megdobálják, akkor miért nem dobál vissza. Mert neki most az volt a megoldás, hogy bement és lelőtt mindenkit. Aztán per…

palacsintás király

Ha ráérek ebédelni (tehát nem mászkálok a tányérral a kezemben, hanem le is ülök) és egyedül eszek, akkor muszáj, hogy menjen valami közben, különben félek egyedül. Tévét elvből nem nézek, filmre nem tudnék figyelni evés közben. Ilyenkor jönnek a jól bevált mesefilmek.
Általában a pompom vagy a mézga, de ma a palacsintás királyt raktam be.
Nagyon gyerekkori filmélmény, ha jól emlékszem, általában palacsintát süttettünk anyával, ha adták a tévében. Mostanság meg felnőtt fejjel azért szeretem megnézni, mert az Éliás királyfit játszó Balázsovits Lajos gyönyörűen beszél. A hangja is szép, a hangsúlyok, ahogy formálja és alakítja a szavakat... (és egyébként az is szép, ha mosolyog...) Ráadásul Harsányi Gábor is benne van, az ő hangját is szeretem nagyon.
Szóval ebbe most bele kellett nézni egy kicsit így infó közben...

Tegnap meg előtte meg azelőtt egyébként a Bukást néztem (egy film minimum két este nekem, ha nem több). Ebből az maradt meg, hogy Goebbels épp úgy néz ki, mint Máris szomszéd, é…

álmoskönyv

Excel táblával álmodni: mindenképpen az informatika érettségi vészes közeledtét jelzi. Nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy megártott a sok gyakorlás. Feladatot helyesen megoldani tudni és a képlet használatára rájönni: reggel esetleg használható, ha nem felejti el addig az ember. Megsúgták a másik világról a bölcsek.

Eötvös

A környék legjobb gimnáziuma a tatai Eötvös. Persze a Tatabányai Bárdos sem semmi, de hozzánk az Eötvös mégis közelebb áll. Nem tudom miért, ezt a rokonszenvet talán átvettem a nagyobbaktól, a tanároktól, de könnyen lehet, hogy csak úgy benne van a levegőben és az istvános eszmékkel és hangulattal szívja magába az ide kerülő nebuló. Az viszont biztos, hogy amikor ma délelőtt megálltunk az Eötvös gyönyörű, régi, fákkal körülvett épülete előtt, elfogott az a jól ismert hazajöttem-érzés. Bent meg pláne... egyrészt pontosan ilyen az, ha egy iskolának szellemisége van, másrészt annyira hasonlít a mi régi épületünkre...
Mentünk Ádámmal interjúvolni. Igazgatónőt, tanárt, diákokat abban az iskolában, amiről azt szoktuk mondani, hogy bezzeg. Bezzeg a tataiakhoz nem rendőrt küldtek, hanem pogácsát... De ott sem minden olyan szép, mint ötven kilométerről. Meg is beszéltük hazafelé: nem erre számítottunk. A média (én kemma.hu-ról tájékozódtam előtte) jó szokása szerint kicsit mást mesél, mint amit…
Úgy aludtam ma délután két és fél órát, mint akit leütöttek. Hatkor csak azért keltem fel, mert azt hittem, hogy már reggel van, és miért nem ébresztettek fel és nem is tanultam semmit, tehát nekem most azonnal fel kell kelni és inni egy kávét.
Emiatt a fránya időjárás miatt van az egész. Egyáltalán nem aludtam kevesebbet ezen a héten éjszakánként, mint szoktam, sőt. De a vérnyomásom kávé nélkül valahol a padlószint alatt mereng azon, hogy én minek és hogyan beszélek, járok, élek, ahelyett, hogy vízszintbe vágnám magam... a foltokról a szemem előtt már ne is beszéljünk. De csak egy kávé kell és esetleg még egy és jobb lesz.

illatok

Leginkább a diófa levelének örülök... Jöttem haza zenekarról a harsonával, már szürkült, megvártam, amíg eltűnnek az emberek az utcáról és megálltam alatta és szagolgattam és szagolgattam... Faként is a kedvencem, a legerősebb, a legsudárabb... és olyan jó illata van... jó fent kuporogni a tetején és olvasni. Már nem is tudom, hány nyarat töltöttem el nagyanyámnál a telken a fa tetején apa gyerekkori könyvtárát kiolvasva.
Meg a rózsáknak, a sárgának, a barackszínűnek, a rózsaszínnek, a fehérnek, a vörösnek, az egészen sötétnek... de legjobban talán mégis a bazsarózsának... a bazsarózsáról mindig olyan sokszoknyás, pirospozsgás menyecske jut eszembe... ráadásul azt, hogy bazsarózsa, még mondani is jó...
Meg a pipacsmezőnek, ahol el lehet aludni és akkor sosem látjuk meg Smaragdvárost és sosem jövünk rá, hogy nincs varázslat, az egész hazugság volt...
Meg a fűillatnak, és annak, hogy minden zöld és minden zöld másmilyen.
És én ezt most mind teljes pompájában élvezhetem, mert engedi az antia…

piszkozatok

A hirtelen felindulásból elkövetett blogpost piszkozatolva... mert már tényleg megnyugodtam :) A legkevesebb bajt most úgy okozom, ha csak olvasok, ezért elvonulok a társadalomtól az egérlyukamba a Vámos Miklóssal.

Egyébként voltunk ma Munkácsyn, gyönyörű volt. Persze kicsit más szemmel nézegeti az ember a képeket, ha régesrégen olvasta az aranyecsetet meg a nap szerelmesét...
És az is eszembe jutott, hogy Eszterházynál még az is tetszett, hogy benne van egy csomó minden, amit már olvastam valahol, csak akkor nem tudtam, hogy Esterházy... Például a rentonblogon a más is kurva nem csak én. Meg az is, hogy benne van, hogy neglizsében van és komilfó, amiket még sosem láttam így leírva, de francián már előkerültek.

Jacques Prévert: Dal a két gyászoló csigáról

Ez a vers két csigáról szól, akik elmennek egy falevél temetésére, de mire odaérnek, kitavaszodik... És ez egy egészen különleges vers, Prévert-ről mindig az Álomtündérek francia meseválogatás jut eszembe, pont olyan hangulata van.
A l'enterrement d'une feuille morte
Deux escargots s'en vont
Ils ont la coquille noire
Du crêpe autour des cornes
Ils s'en vont dans le noir
Un très beau soir d'automne
Hélas quand ils arrivent
C'est déjà le printemps
Les feuilles qui étaient mortes
Sont toutes ressuscitées
Et les deux escargots
Sont très désappointés
Mais voilà le soleil
Le soleil qui leur dit
Prenez prenez la peine
La peine de vous asseoir
Prenez un verre de bière
Si le coeur vous en dit
Prenez si ça vous plaît
L'autocar pour Paris
Il partira ce soir
Vous verrez du pays
Mais ne prenez pas le deuil
C'est moi qui vous le dis
Ça noircit le blanc de l'oeil
Et puis ça enlaidit
Les histoires de cercueils
C'est triste et pas joli
Reprenez vos couleurs
Les couleurs de la vie
Alors toutes…
Bodzaszörp volt a vacsorához. Igazi, finom, friss, és az egész lakásban bodzaillat van és odakint is bodzaillatú a levegő (meg fehérrózsa illatú) és ezért most jó. Olyan a világ, mintha istenasszony ránk borított volna egy üveg drága parfümöt... most szomorúan sétál, aranyhaja ragyog, lába nyomán nyílnak a rózsák, kacagása ritka szellő...

mese odafentről

Levelet kaptunk. Mármint megint nem mi, hanem a szülők. A diákok véleménye nem számít. Egyértelmű, hogy abban a kérdésben, hogy hol legyen a gimi jövőre, meg hol legyen azután, azok a szülők a legérdekeltebbek, akik valószínűleg évente csak kétszer teszik be oda a lábukat, a végleges helyre meg x év után egyszer sem.
Nem mondom, hogy rosszak a választási lehetőségek (bár a dobóval való összevonás annak számít), de elég irreálisak. A legjobb persze a Bazilikával szemben lenne, szép, új, nekünk készült épületben, de ez az álom kategóriába sorolható - még a terv sincs meg róla, mi lenne, ha mi megszavaznánk, aztán kiderülne, hogy meg sem valósítható?

A mese megvolt, jó éjszakát Szent István Gimnázium...

hétvége

Múzeumok Majálisa a Nemzetinél. Apuval, meg Anikóval meg a két kis szőkével, akik közül a nagyobbik már nem annyira szőke, de gyönyörűek, okosak, ügyesek mindketten, meg is mutatták. Hiányoztak is már, szóval játszottam velük este egy kicsit. A legújabb hírek szerint egyébként öcsikém lesz, azt szeretném, ha olyan lenne, mint Bíbor húgom, csak fiúban :) Na nem mintha túl sok közöm lenne majd ahhoz a gyerekhez, nagyjából szerintem annyi, mint HugiCsuti néven futó nővérének a Hugihoz. Illetve remélem, hogy annál azért egy picit több. (Patchwork-family, igen.)

Szóval múzeumok majálisa, ami az elmúlt 15 év alatt, amióta tudatosan szemmel kísérem a rendezvényt, semmit sem változott. A gyerekek ugyanolyan csúnya sisakokat készítenek, és ugyanott van a bábszínház, ami viszont minden évben más. De volt bácsi, akinek kétcsövű furulyája volt és a 320 éves kitűzőmre még egy nullát akart íratni, mert a magyarok már igen régóta itt vannak. Meg volt a szabóervinnek kirakodása, ahol ugye nem igazán b…

fel vagyok háborodva

Hová lesz így a világ? Hát mert ez a mai fiatalság...
Ez a mai fiatalság nem tud magázni. Hosszas megfigyelésem során (melyet főleg Hugin, az osztálytársain és a zenesulis kicsiken végeztem) arra a magasröptű következtetésre jutottam, hogy ezek a gyerekek nem is tudják, mit kéne mondaniuk. Én persze Hugival hősiesen küzdök, mindig mondom neki, hogy a tanítónéninek nem sziát köszönünk, hanem azt, hogy jónapotkívánok, de nem használ. Mert a tanítónéni nem szól miatta. Meg Feribácsi sem, akivel a ma kora hajnali harsonán szépen kiveséztük a témát. Mert ha ő rászól a gyerekre, hogy nem szia, hanem jónapot, akkor ő a rossz, elviszik a gyereket a zenesuliból és nem lesz munkája.
Az okait nem tudom mire visszavezetni, hacsak arra nem, hogy az internetes társadalomban a tegezés az általános. De a hat-hétévesek még nem abba nőnek bele.
Egyáltalán, kinek a feladata lenne? Most ha azt mondom, hogy a szülőé, akkor magam ellen beszélek, mert még mindig elég sokat foglalkozok a gyerekkel. Én ugyan bőv…

Esterházy: Kis Magyar Pornográfia

Az elmúlt két nap tapasztalata az, hogy mindig akkor kérdezik meg, hogy mit olvasok, amikor éppen nem akarok róla beszélni. Mert olvasok. Meg az is, hogy olyan könyvet ne vigyek be suliba, amiről még a közepén sem tudom kellőképp röviden megmondani, hogy miről szól, ha nem arról és a pornográfia a címben azért elég félreérthető. De legalább vihogtak egy jót az osztálytársak rajtam, amikor kint ezt olvastam a bimbózó rózsák közt (mint Gül Baba, azt mondták a takarítónénik), a meleg kövön, a napon.
A könyvről pedig akkor, ha majd végeztem vele.

Marc Lavoine: Chere amie

Mert szép, nagyon szép.

maradjunk

Fészket raknak a fecskék az ablakokban, a bejáratnál, az oszlopok alatt pedig már kelnek is ki a kisfecskék. A szomszéd kertben érik a cseresznye és átlóg. A katakombák fölött zöldell a fű, majd elkérjük szigmédiaklubteremnek. A fizikába beköltözött a csikorgó csőkorgó, más néven csúf csőgörény. Ma törzsasztal volt a büfé előtt és jó volt. Matrica a szekrényben, függönyök a termekben, kiépítendő rádiórendszer. Szép, tágas, kényelmes igazgatói, még a Labor is barátságos, már be merek menni, el lehet bújni és le lehet kiabálni a lépcsőfordulóból. A tűzlépcső pedig egyszerűen csodálatos, ma is voltam kint és szép időben akár hazáig ellátni GyP szerint, szerintem én nem láttam el.
Jó itt.

Egyébként ma könyvtárban voltam, olvastam, (talán) rózsaszín gombokat varrtam a fehér nadrágomra, találtam hippiruhát, amiben anyu engem várt és nagyon szép, (talán) lila, sétáltam, zenekaroztam, gondolkodtam, jó volt. Hetek óta először nem aludtam délután, helyette infófakton voltam, furcsa volt. Most ke…
Most azért haragszom egy egész picit apára. Ez abban nyilvánul meg, hogy eldugtam az asztalomról a képét máshova, ahol nem látom. Meg anyára is, de ő legalább nem válaszolt apa kommentjére és nem használta fel az internet által nyújtott személytelen teret arra, hogy megint elkezdjenek veszekedni.
Persze várható volt a dolog, de azért mégsem gondoltam volna, hogy ennyire kíváncsiak. Vajon én is ilyen leszek, ha megnövök?

ez egy elátkozott iskola

nagyon rossz látni, ahogy szépen lassan dől össze az egész. komolyan van valaki valahol, aki ezt akarta?

fél

Kép
Ez a gyönyörű kép a felonline.hu-ról származik. És persze benne van a legújabb FÉLben is. Abból én kaptam már vagy egy hónapja 20 példányt Bardotól, hogy szórjam szét. Ezzel alapjáraton nem lenne semmi baj, csak... csak ez a FÉL most úgy néz ki, hogy anno Bardo kért tőlem verset, adtam neki 20 darabot, hogy ő a lapszerkesztő, válogasson. Hát erre belerakta mindet. Az meg milyen lenne már, hogy egy olyan újságot osztogatok, amiben a legtöbb vers alatt az én nevem van. Emiatt haragszom rá, mert egyrészt ez nem felelős szerkesztői magatartás, másrészt pedig ő volt ott Sárváron és kötött ismerettségeket fiatal költőkkel.
Ennek ellenére ha valaki szeretne FÉLt, akkor itt jelezze, ha meg nem kell senkinek, akkor megy ki a törzsasztalra, csak elkapkodják már. Szépen néz ki nagyon kívülről, persze annyira nem szép, mint az Alternatíva, de nem is olyan ijesztő, mint a mi SzIGMánk. Amit ugye egyedül nem tudok összerakni...

üldözési mánia

Néztem tesókkal HP5 filmet. Na nem mintha ráérnék ilyenekre, de jó fej vagyok és nézhették a szuper notimon, mert a dvd távirányítója valahogy eltört és nem lehet nyelvet váltani nélküle. És ugye nem hagyom csak úgy kint őrizetlenül. És amikor felbukkant az Umbridge, akkor rögtön az jutott eszembe, hogy na tessék, ezek is kívülről kaptak igazgatót, és a politika beleszól az iskola irányításába, meg a jó varázslók nevelésébe. Mert a mágiaügyi miniszter fél, hogy a diákokból majd magánhadsereg lesz... Szóval komolyan elkezdtem gondolkodni egy Sitku Serege, vagy ilyesmi feliratú kitűzőn, de ezt rövidíteni elég félreérthető lenne.
És most az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy ez egyszer már eszembe jutott szeptemberben, vagy valaki másnak jutott eszébe, de az már régen volt.

Kaptam esemest, most mosolygok. Akartam csinálni szép podcastot az előző posthoz, de mégsem csináltam, inkább csak ezt mutatom, mert ezt éneklem tegnap este óta folyamatosan (igen, éjjel is dúdoltam), és mert jó.
akkor …

PaFe 2008

Az alant következő bejegyzés megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánlom, de legfőképp gyenge idegzetű szülőknek és tanároknak nem. Én szóltam.

Szóval ma reggel 4:56-kor kimásztam a hálózsákommal egy Krisztián nevű fiú sátrából, rekord idő alatt lebontottuk Barátnővel a magunkét, 7:18-kor már a buszon voltunk. Hazafelé találkoztam az Erdőssel, gondolom ő Veszprémből jött, meg Valakivel, akiről én már tudtam, hogy hova megy, mert net nélkül is nagyon tájékozott vagyok. Szóval jó volt élőben elmesélve hallani. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült emberi fejet produkálnom, de a szándék megvolt. Ja igen, gratulálok nekik :) Ez akart a figyelemfelkeltő bevezetés lenni, de még kicsit álmos vagyok.

Pénteken azt mondta a doktorbácsi, hogy csak 5%-ot romlott a tüdőm, amióta gyógyszert is szedek rá, de azért nem írja fel azt, ami évekig jó volt, inkább kapok másikat. De egyébként nem bántott, szóval ezért azzal a tudattal, hogy 81%-os a tüdőm, ami még mindig egyáltalán nem vészes, elindul…

kávé habbal

Régebben csak a kockacukrot kértem... a kávéba mártogatva persze, és akkor éppen olyan voltam, mint a nagyok - vagy legalábbis úgy éreztem. Maradtam is egy kicsit, belehallgatni a felnőttek dolgába, de valahogy a maci mindig érdekesebb volt, a felnőttek meg olyan titokzatosak.
Most persze hívtok... de nem jó az asztalnál, keserű a kávé, ezt sosem mondtátok eddig. Ráadásul kinevettek, mert viszem magammal a macimat is. És még mindig nem értem, hogy miről beszéltek, csak nézek zavartan: Felelősség úr, Kötelesség úr, Jog, Szabály. A ketrec kisebb, mint régen volt a járóka, a nyakkendő szorít, én itt megfulladok...
Csak kevesen vannak, akik engedik, hogy még kakaót igyak az asztalnál, és arrébb húzódnak, ha hely kell a szárnyaimnak... nekik köszönöm, a kávét meg majd megissza a maci.

lelépek

A változatosság kedvéért nem megyek holnap iskolába. Mivel a múlt péntek elmaradt, azelőtti pénteken és péntekes szombaton helikon, azelőtt sajtófeszt, azelőtt meg beteg voltam, nagyjából egy hónapja nem voltam iskolában. Ez persze nem zavarna, de nekünk péntekenként 4(!) törióránk van, két fakt, egy alap meg egy társism, ami ugye szintén töri, és lassan kezdem érezni, hogy az első világháború és a kora középkor terén kezd behozhatatlan lemaradásom lenni. Na nem mintha nem másolnám kitartóan a füzeteket, de az nem ugyanaz...
Vissza kell mennem pulmonológiára (tüdődokihoz), majd megmondom szépen, hogy én bizony úgy egyébként köhögök, éjszaka meg pláne, szeretnék megint olyan szippantósat vagy olyan puffantósat, mint ami szokott lenni, de erre azt fogja mondani a doktorbácsi, hogy ő tudja legjobban, hogy mire van szükségem és igaza is lesz.
Utána meg olyan lesz, ami még nem volt, három nap pannóniafeszt, ahova ketten megyünk le nagy vagányan sátorral, csoda, hogy elengedtek, nem is értem…
A mai nap határozottan legrosszabb pontja az volt, amikor rádöbbentem, hogy bizony a padomról lekaparták a kakaós-macis órarendem, amire ráadásul nagy betűkkel ki volt írva, hogy mafocska.tk (az úgy egyébként ide irányít), meg hogy created by bejó, ami így nem biztos, hogy helyes, de igaz. Ha valakinek esetleg segített volna az érettségiben az, hogy hétfő meg kedd, meg az, hogy irodalom meg francia meg latin, akkor az szegény hoppon maradt. (A matricáimat is le akarták, meg is sínylette a rózsaszínbordó énekkaros, meg az emerkettőpetőfis, de hősiesen kitartottak és maradhattak.)

A mai nap határozottan legjobb pontja pedig az esti online törzsasztal volt, mert mi, a különleges diákok (és különleges tanáraik)ilyet is tudunk, ami jó, mert most maga a törzsasztal valamiért az emeleten van, a tagjai meg szerteszét a világban.

Egyébként meg ez is jó, csak Apollinaire ismétlő tanulását megnehezíti, hogy közben hangosan éneklem:

napozok

Bár azt mondták, hogy idén a sápadt bőrszín a divat, azért én mégis nagy vagányan idén is eldöntöttem, hogy trend ide, trend oda, akkor is szép barna leszek. Hosszasan elemeztem a problémát, végül arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg helytelenek a napozási szokásaim. Drasztikus változtatásokra van hát szükség: komoly lelki vívódás után levettem a vastag és rózsaszín csíkos térdzoknit, a hosszú farmert, a garbót. Sikeresen megküzdtem azzal a kényszerítő vággyal, hogy visszaöltözzek (tudniillik aki ilyen hófehér, csak ne mutogassa magát odakint), fogtam a magyarkönyvemet és már kint is voltam a kőpulton, ahol a régi szép időkben Hugi szokott homokból sütit, exnevelőapám meg husiból gulyást csinálni, mostanában már csak anyu virágainak kell a tudomásukra hoznom, hogy márpedig az az én helyem.
A napozás tapasztalata, hogy ha hideg van, akkor kell azért az a pokróc, a napsugárrészecskék igen picik (mert a fény az egyébként anyag), majd lebarnulok egyszer így is, a másik tapasz…

érettségi

Macs: már feladhatnák érettségi témának a blogelemzést is, komolyan...És hogy ennek a csajnak már megint milyen igaza van... Rám is mondták már, nem is egyszer, hogy érthetetlenek a postjaim, de ez mondjuk szerintem nem igaz. Van, akit tényleg nehéz érteni. Könnyű félreérteni is. Mint úgy általában az embereknek egymást.
Veszélyes játék a blogolósdi is, az újságírósdi is. Nem, nem növök fel, akkor sem.

Pártatlanság

Azt hiszem, nekem máris elegem van ebből az egészből. Mert az ember mégiscsak emberből van és van véleménye. Sajátja, neki. De ha kérdez, akkor illene úgy kérdezni, hogy az Olvasót, a nagybetűst, mégsem az érdekli igazán, hanem a válasz. Meg mi van, ha a Kérdező rosszul gondolja? Az ember nem tévedhetetlen, a dolgokat nyilván egy bizonyos szemszögből látja és innen nézve neki van igaza. És mindenki más hülye. Most ebben a konkrét helyzetben persze, hogy nekünk van igazunk és mindenki más hülye, de esetleg más helyzetben, meg majd a rendes Életben, ott lehet, hogy az újságíró téved. És akkor agyő pártatlanság. Ez egyébként is egy hülye szó, nem is értem. És mi van akkor, ha a pártatlan ember az Igazság pártján áll? Mert olyan nyilván van, pallosa is van neki, aranyszínű, és tévedhetetlen. Szirtfokon áll egyébként az Igazság, és őt keresik az újságírók, kérdezők és válaszolók, de annyira az orra előtt van mindenkinek, mint a Bazilika, hogy nem látni tőle semmi mást, talán őt magát se, a…

interjú Kurnász Lászlóval

Végre. Ennyire anyu szakdogájához sem volt nehéz a 90 éves nénike tájszólásos motyogását gépelni, na nem mintha azt én csináltam volna, mert azt ugye védi a titoktartási nemtudommi. Szóval most azt, hogy a nyolcadik oldal környékén befásliztam az ínhüvelygyuszis kezem, letagadom, megyek a cukiba még egy mignonért (bár mindnek ugyanolyan íze van, egyetértek tetroval), ti meg olvassátok ezt, két napom ráment, de megérte :)

félidőben

Maf: megyek gépelniha kész, megyek cukiba és eszek puncsos mignont most ezzel nyugtatom magam :) erchegyia: puncsosat? azért, mert az rózsaszín? :)

les touffes kretiennes

Megvan a nap első informatikai sikerélménye. Tekintve, hogy fél egy van, jól indul a nap, ma már biztosan meg tudom mutatni Gergőnek, hogy mit gépeltem, ha mást nem, notebookostúl. Ugyan két okos kis segédprogram kellett ahhoz, hogy én az audióból wma-t, abból meg mp3-at varázsoljak, de megérte. Még csak egy számmal játszottam el ezt a csodát, azt megmutatom. A következőben franciául reppelnek, azt szerintem nem is fogom :) Ezt a zenét most azoknak, akik nem tudják, hogy milyen is az a crazy punk brass band és hogy mire lehet őrülten ugrálni éjjel, meg persze nappal is. Tehát mindenkinek.

Les touffes Kretiennes: Shalala







A Tücsök Gyuri áldott jó gyerek, nem beszél, neki csak a tükörreflexe kattog. Gergő és Ádám egymás szavába magyaráznak és ciki ugyan, de nem mindig tudom, hogy melyik melyik, közben Kurnász is beszél persze, én meg néha belevihogok a felvételbe (dsarosi is áldott jó ember, ritkán szólal meg), ilyenkor adom fel. Gépeltem én már interjút, de ott nem kellett 4 férfihangot m…

a technika ördöge

szívok a notival, az asztalival, a pendrájvval, a mobilommal, a diktafonnal, az openoffice-al, a microsoftoffice-al, 9 félezenelejátszóval, a linuxxal, az xp-vel, a hangfájllal, a billentyűzettel, a touchpaddal, az egérrel, a csokival, ami nem kattint, akárhogyis nyomom, a rendszergazda móddal, a cédélejátszóval, a cédével, a rippeléssel, a hangfalakkal, a fülesekkel, a mikrofonokkal, a kábelekkel, a nettel, a monitorokkal.
a bloggerrel, gmaillel, googledocssal.
most fogadok, hogy ha kimegyek, elromlik a hűtő, a tűzhely és a kávéfőző, lecsapom az áramot, de az egész utcában... ennyire nem lehetek antikocka, na!

szeretem a számítógépeim. csak GyPnek ne mondja el senki, hogy mit művelek ma, mert nem enged érettségizni... sőt,. a terem közelébe se enged. csoda, hogy a Laborba még bemehetek.

ahogy Gögce írná: update
kikapcsoltam az összes gépet, kimentem a nappaliba, benyomtam azt a cédét a dvdlejátszóba, amit linux alatt nem sikerült lejátszani sem, és a töksötétben ugráltam egy nagyon jó szá…

Össztűz

Büszke vagyok ránk, ez jó mulatság, profi munka volt. Ebéd már megvolt, most lehet gépelni, annyira elfáradtam ezalatt a röpke 65 perc alatt, mint máskor egész nap, aludtam hazafelé a buszon.
Pedig rosszul indult, eláztam és takarítónéni nem akart beengedni Lacibácsihoz a Laborba. De aztán hű, kellőképpen vitriolosan pergett a nyelvünk, remélem, megijedt. Nem, nem azt kérdeztük, hogy mi a kedvenc színe, pedig erre számított, különbenis miért érdekelnek minket ilyenek. Alapállapotban (rá ne szokjak!) talán nem érdekelne, de talán igen, elég furcsa, értelmes és konzervatív (á la dsarosi) csapat vagyunk. Többit majd élesben a szigmédián.

Hazajött öcsém, szerda reggel óta nem beszéltünk.
- Kurnász lett az igazgató? Tehát lesz egyenruhánk?

P.S.:
Van nekem egy eszméletlen régi macim, ötéves lehettem, amikor lomtalanításkor lecsaptam rá séta közben, haza kellett nekem hozni, felvarrni a fejét és alaposan kitisztítani... ez a maci eredetileg brummogott, már csak hangos morgást produkál, ha meghúzz…
Nem az a gáz, hogy én negyed háromkor még ébren vagyok (és heurékaszerűen döbbenek rá aznapi legnagyobb problémám megoldására: az ikes igék használatára). Hanem az, hogy éjfél körül megbeszéltük anyukámmal, hogy na akkor ma korán fekszünk, és ez egyikünknek sem sikerült.

Érettségizőknek sok sikert.

az úgy volt

Egy egész kicsit azért félek ettől a hétfői interjúsditól. Persze a kérdések már készen, elem a diktafonba megvan, a hangom addigra visszajön, de ha nem, az se baj, alapállapotban úgyis ő beszél majd, gondolom. De ami Belecz tanárúrral finom, barátságos, kapucsínós beszélgetés volt, az most valami egészen más lesz és nem lesz jó, naná, mert eleve így állok hozzá és nem is fogok másképp. És hétfőn szívem szerint egyébkéntis ZMmel beszélgetnék kakaóillatban (legjobb lenne az igazgatóiban, csak akkor az más és sokkal jobb helyzet lenne)... ő viszont csodaszépen leírt mindent itt, hozzátenni ehhez sokat már nem lehet, az elmúlt néhány napban összegyűlt összes kérdésemre sikerült válaszolnia... így amíg nem találok ki újakat, addig KL úrnak tesszük fel a szépen gyűlő olvasói kérdéseket. Már amelyikre hajlandó lesz válaszolni.


Magna Cum Laude - Vidéki sanzon





urigeller

Beletörtem egy kanalat a mézbe. Oké, hogy ikrás, mert torokfájásra az kell, na de mégis. Lehet, hogy a kamillatea-méz étrend erősít?

tolerancia

Az esetek nagy részében végtelenül toleráns vagyok mindennel. Hiszek a világbékében, a rózsaszín kitűzőkben és a kakaóban. Előítéletes vagyok az előítéletekkel szemben.
Nade. Már nem azért, de... Mit keres az akkreditált érettségi tárgyak között a Hit Gyülekezete?
Úgy elképzelem, ahogy odaslattyogok Durzimamához (aki iskolánkban a hitoktatásért és erkölcsi nevelésért felelős), és azt mondom neki, hogy Tanárnő, én Hit Gyülekezetés Bibliaismeretből (!) szeretnék érettségizni. Szvsz. a szívroham eleve garantált.
Úgy őszintén. Ki az, aki ezt választja ötödik tárgynak? Nem valami hasznosat, pl. infó, vagy földrajz, vagy művtöri, hanem hit gyüli. Az eszem megáll, áááh...
a média független.
a média pártatlan.
a média nem nyilvánít véleményt, a média csak tényeket közöl.
a sajtó szabad...

a régi épület

hiányoznak a baglyok az udvarról, a fa, ami magasabb, mint az iskola, és ezért sokkal többet tud, mint mi ott mind együttvéve, a pad, ahol az Anna Kareninát (és még sok mást) olvastam a napon, a kőkorlát, ahonnan néztük a Kis-Dunát és a kirándulókat, a szűk folyosók, ahol mindig lehetett találkozni mindenkivel... hiányzik a kémiaterem, ami már akkor is kémiaterem volt, amikor anyu ott volt Dobós és mindig erre gondoltam feleléskor (meg arra, hogy puszika nyuszika és az is hiányzik), hiányoznak a nyugodt, rendezett, megszokott dísztermi énekkari próbák, a színpadról a kilátás, a rajzterem is hiányzik, meg az is, hogy beültem a boltívbe olvasni és mindig rám szóltak, hogy összerugdosom a falat... a hideg lépcsőn törikönyvre ülve tanulások, a foteles lyukasórák a büfénél, a kivágódó ajtók is hiányoznak, a barátságos, nem kórházfehér osztálytermek, nem kórházfehér folyosók, nem kórházfehér világ...
tavasz van és kitört a béke nosztalgia...

túl gyorsan járnak az autók, túl fényesen süt a nap…

aztálmodtam

Van egy visszatérő álmom... egy repülő sárkány van benne... mármint olyan, mintha sárkány lenne, de nem az, hanem sok, sárkány alakban repülő teknősbéka. És csak addig tudnak repülni, ameddig sárkány alakúak. Ez a sárkány bekerül egy ilyen végtelen történetszerű sztoriba, de nem a végtelen történetbe, hanem valami másba, és álmomban tudom, hogy ez a mese létezik, ismerem is, de nem tudom a címét... és majd ha felébredek, akkor rákeresek a neten...
Ezen kívül volt régi épület, osztály, Gergő, zuhanás, repülés, KL interjú, első emeleti lányvécé, star wars jellegű csata egy hatalmas szmájli és egy sárkány között (hogy enné meg a fene ezt a kék madarat /2. Mézga sorozat, Luxuria/), mozi sörpadokkal, rózsaszín mappa, hegyek, erdők, szakadékok...
Jóreggelt!

nemgyógyul

Az a baj, hogy nincs pofám a folyamatosan emelkedő lázammal és a gyönyörű házőrzőkutyás köhögésemmel elmenni ügyeletre, mert akkor a doktorbácsi, igen, az, aki szerint múlt héten én makkegészséges voltam, teljesen jogosan ordíthat velem, hogy aki beteg, az miért vár 3 napot és miért csak utána jut eszébe dokihoz menni. Mégsem mondhatom neki, hogy azért, mert fél tőle...

(meg mert utolsó napok a másikosztállyal, de ez ugye nem indok ám :) )

Annyi előnye van, hogy amíg nem merek elaludni, mert a lázálmaim még a rendeseknél is durvábbak, addig jó kis könyvet olvasok, szép zenét hallgatok és a mézes kamillatea is finom. És próbálom számolni, hogy hányszor fordulok meg a tengelyem körül, de valahogy valahol mindig elrontom.

búcsú

Nem fognak hiányozni. Kicsit se. De nem ám. Felbomlott a törzsasztal, elvitte-vette őket az élet...
Nem fog hiányozni Ádám, ha ideges és kiabál velem a folyosón, meg akkor se, ha boldog és szerencsére mostanában egyre gyakrabban olyan... nem fog többé meglepni azzal, hogy fejből tud idézni az alkotmányból és nem lesznek többé vitáink a szigmédia céljáról, és persze SzIGMa sem lesz, nélküle minek és hogyan...
Nem fog hiányozni dsarosi sem, nem lesz, aki annyira nagyon bosszantson francián, ki fog mellettem ülni ezután? Kitől fogom kérdezni, hogy na, te mikor nyitod mááár meg? Ki fogja nekem mondani reggelente, hogy te, te menj haza!?
Nem fog hiányozni Érc, nem lesz, aki lefröcsköljön baracklével reggel és ijesztgessen a dobozával, aki megcsinálja a notimat, ha elrontom és megdicsérhessem a csodaszép kocsiját. Igen, a varnyút.
Nem fog hiányozni GbZ sem, persze hogy nem, de ki fog olyan gyönyörűeket írni a SzIGMába, ha ő nem lesz... kivel fogok csápolni Lolára jövőre a sajtófeszten? Sajnálom…

heuréka

Megtaláltam a megfelelő kifejezést a helyzetre. Az "ilyen nincs" gyakori mondogatása nem hozta meg a várt eredményt. (Hol van abban az igazság, hogy amit nagyon erősen akarunk, az teljesül? És mi van, ha a mi nagyon erős akarásunk szembe megy valaki más nagyon erős akarásával?)
Tények vannak csak, egy piliscsabai szalag az öltönyön és valaki egy kicsit távolabb a ballagáson... Abszurditás.