hétvége
Múzeumok Majálisa a Nemzetinél. Apuval, meg Anikóval meg a két kis szőkével, akik közül a nagyobbik már nem annyira szőke, de gyönyörűek, okosak, ügyesek mindketten, meg is mutatták. Hiányoztak is már, szóval játszottam velük este egy kicsit. A legújabb hírek szerint egyébként öcsikém lesz, azt szeretném, ha olyan lenne, mint Bíbor húgom, csak fiúban :) Na nem mintha túl sok közöm lenne majd ahhoz a gyerekhez, nagyjából szerintem annyi, mint Hugi Csuti néven futó nővérének a Hugihoz. Illetve remélem, hogy annál azért egy picit több. (Patchwork-family, igen.)
Szóval múzeumok majálisa, ami az elmúlt 15 év alatt, amióta tudatosan szemmel kísérem a rendezvényt, semmit sem változott. A gyerekek ugyanolyan csúnya sisakokat készítenek, és ugyanott van a bábszínház, ami viszont minden évben más. De volt bácsi, akinek kétcsövű furulyája volt és a 320 éves kitűzőmre még egy nullát akart íratni, mert a magyarok már igen régóta itt vannak. Meg volt a szabóervinnek kirakodása, ahol ugye nem igazán bírtam magammal és vettem 5 könyvet, meg még egyet nekem apa. De ha egyszer pofátlanul olcsó volt... és még így is nagy önfegyelmet tanúsítottam, mert nem vettem meg azokat a gyönyörű irodalomtörténeti könyveket. Egyébként volt Kormorán, de apa megunta és leléptünk.
Ma álomnyafis tali, megvettem a Villamostangót. Most már végre ebből is van saját, nekem dedikált példányom, most nagyon szépen mutat az első Gergő helyén, de majd megint át kell rendezni a könyveket, mert az elmúlt két nap hét szerzeményét nem tudom hova tenni. Majd egyszer beköttetem a Zsófikat és a Monyákosokat (bár erre az első Zsófi alkalmatlan) és akkor egy egész polcnyi könyvem lesz Gyula bátyótól, pedig asszem nem is gyűjtöm.
Találkoztam egyébként sokakkal, akik hiányoztak régről, és jó volt most újra, bár elég szétesett tali volt. Voltak táltosok is, doboltak (nyilván), csak az a baj, hogy nekik valahogy tényleg nem hittem el, hogy kapcsolatba tudnak lépni egy másik világgal... bár izzasztókunyhó, illatos füvek és ütemes táltosdobszó csodákra képes.
Aranytízben tűzriadó, nem tudták kikapcsolni. Az a hely eleve félelmetes, mindig úgy érzem, hogy teljesen egyedül vagyok az épületben. Ha ordít a sziréna, a lámpákat lekapcsolják, az épületet kiürítik, akkor hatványozottan úgy érzem. Nem bánom, hogy nem mehetünk oda többet, félelmetesen hideg-rideg. Legközelebb majd nyáron, a romoknál, az jó lesz nagyon.
Szóval múzeumok majálisa, ami az elmúlt 15 év alatt, amióta tudatosan szemmel kísérem a rendezvényt, semmit sem változott. A gyerekek ugyanolyan csúnya sisakokat készítenek, és ugyanott van a bábszínház, ami viszont minden évben más. De volt bácsi, akinek kétcsövű furulyája volt és a 320 éves kitűzőmre még egy nullát akart íratni, mert a magyarok már igen régóta itt vannak. Meg volt a szabóervinnek kirakodása, ahol ugye nem igazán bírtam magammal és vettem 5 könyvet, meg még egyet nekem apa. De ha egyszer pofátlanul olcsó volt... és még így is nagy önfegyelmet tanúsítottam, mert nem vettem meg azokat a gyönyörű irodalomtörténeti könyveket. Egyébként volt Kormorán, de apa megunta és leléptünk.
Ma álomnyafis tali, megvettem a Villamostangót. Most már végre ebből is van saját, nekem dedikált példányom, most nagyon szépen mutat az első Gergő helyén, de majd megint át kell rendezni a könyveket, mert az elmúlt két nap hét szerzeményét nem tudom hova tenni. Majd egyszer beköttetem a Zsófikat és a Monyákosokat (bár erre az első Zsófi alkalmatlan) és akkor egy egész polcnyi könyvem lesz Gyula bátyótól, pedig asszem nem is gyűjtöm.
Találkoztam egyébként sokakkal, akik hiányoztak régről, és jó volt most újra, bár elég szétesett tali volt. Voltak táltosok is, doboltak (nyilván), csak az a baj, hogy nekik valahogy tényleg nem hittem el, hogy kapcsolatba tudnak lépni egy másik világgal... bár izzasztókunyhó, illatos füvek és ütemes táltosdobszó csodákra képes.
Aranytízben tűzriadó, nem tudták kikapcsolni. Az a hely eleve félelmetes, mindig úgy érzem, hogy teljesen egyedül vagyok az épületben. Ha ordít a sziréna, a lámpákat lekapcsolják, az épületet kiürítik, akkor hatványozottan úgy érzem. Nem bánom, hogy nem mehetünk oda többet, félelmetesen hideg-rideg. Legközelebb majd nyáron, a romoknál, az jó lesz nagyon.
Megjegyzések