maradjunk

Szerző: maifosz -
Fészket raknak a fecskék az ablakokban, a bejáratnál, az oszlopok alatt pedig már kelnek is ki a kisfecskék. A szomszéd kertben érik a cseresznye és átlóg. A katakombák fölött zöldell a fű, majd elkérjük szigmédia klubteremnek. A fizikába beköltözött a csikorgó csőkorgó, más néven csúf csőgörény. Ma törzsasztal volt a büfé előtt és jó volt. Matrica a szekrényben, függönyök a termekben, kiépítendő rádiórendszer. Szép, tágas, kényelmes igazgatói, még a Labor is barátságos, már be merek menni, el lehet bújni és le lehet kiabálni a lépcsőfordulóból. A tűzlépcső pedig egyszerűen csodálatos, ma is voltam kint és szép időben akár hazáig ellátni GyP szerint, szerintem én nem láttam el.
Jó itt.

Egyébként ma könyvtárban voltam, olvastam, (talán) rózsaszín gombokat varrtam a fehér nadrágomra, találtam hippiruhát, amiben anyu engem várt és nagyon szép, (talán) lila, sétáltam, zenekaroztam, gondolkodtam, jó volt. Hetek óta először nem aludtam délután, helyette infófakton voltam, furcsa volt. Most kell menni tanulni, mert az utóbbi három napban tényleg minden leckémet megírom, mert már megint mindenkinek meg akarok felelni, különbenis a fenntartó igénye az iskola színvonalának emelkedése. Rajtam ne múljék. Meg persze nem ártana kicsit javítani mindenből.

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
Madárcsicsergésre ébredek. Szobám nyitott ajtaján orrom megcsapja a kakaó enyhe finom édes illata és azon ábrándozom félig nyitott szemekkel, hogy mi lenne, ha ma nem mennék iskolába. Vajon számít-e valakinek is, hogy ott vagyok-e vagy sem? De nem számít, felkelek, és dolgaim végeztével elindulok a zajos városba hogy ma is tanuljak valamit. Mint az lenni szokott, Nazsó megint hülye, Vargasz egy nagy paraszt, de a napsugár... ó, igen... a napsugár olyan gyönyörű,. Ahogy narancssárga szinével beragyogja a számítógépemet, amin most is töltök, habár nem szabadna. Nincs ennél csodálatosabb látvány. És a madárcsicsergés. Ó, az a madárcsicsergés annyira szép, hogy néha sírni tudnék... De aztán valaki fejbetol egy radírral, én pedig nem éppen barátságos szavakkal fordulok felé, hogy beazonosítsam a merénylőt, hogy aztán bosszút álhassak rajta. A nap haladtával elered az eső. Végre vége az utolsó órának is, mind a hétnek; nagyon megerőltetőek voltak(neteztünk végig). Mivel az eső még mindig esett, ezért előbányásztam fekete szürkés esernyőmecskémet, és elindultam az állomásra. A piros lámpánal megállva némán nézek ki a fejemből, és (talán) érzem, hogy WC-znem kell. De a napsugár... ó, igen. A napsugár, ahogyan a sötét felhők között megtörik és szórt fénye beragyogja az arcomat... Gyönyörű. Szinte sírni tudnék.... Egészen addig, míg egy 80-al hajtó ifa el nem süvít mellettem, tetőtöl talpig lefröcskölve engem sárosvizes latyakkal, és hangomat kieresztve bőszen anyázom sofőrjét, habár tudom, hogy nem hallja. Az állomásra kiérve megcsodálhatom a sok etnikai kisebbséget, amint lehetetlen nyelvükön társalognak. Otthon eszek, (talán) tanulok, de főleg netezek, hiszen olyan kemény volt a mai nap. De ismét megpillantom a madárcsicser... jaj, nem, bocsánat. A napsugarat, ami olyan gyönyörű, hogy-mondtam már?-szinte sírni tudnék. Annyira elbűvölő, könnyek is szöknek a szemembe, főleg miután ilyen bámulás közben ráharapok a nyelvemre, és ismét anyázások közepette próbálom magam türtőztetni. Majd éjfél tájt megvetem pihe-puha ágyikómacskámat és beléje fekszek. Nyugodt gondolatokkal szenderedek álomba, tudva, hogy másnap 3 tárgyból írok témazárót, és egyikre sem tanultam...

Na, remélem tetszett XD.
Wilder
2008. május 18. 1:06
Névtelen üzenete…
omg
ez qva jó!
lementem :D
2008. május 18. 2:04
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Szerző: maifosz -
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Tovább...

Lackfi János: Macska több példányban

Szerző: maifosz -
(na, vajon kinek mutatom ezt a verset? :) ) Macska itt és macska ott, mondd, macsek, te kis mocsok, hány példányban létezel? Van belőled kétezer? Macska itt és macska ott, előbb még tetőn futott, most meg, mint egy sokezer éves szobor, itt hever. Rigót kerget, lomb zörög, prüszköl virágok között, ki-be ugrál ablakon, fürge, mint egy kanmajom. Alszik lépcsőn lefele, legalul lóg a feje, egy fokkal feljebb hasa, legfelül a feneke. Szvingel meredek tetőn, szétcsap madáretetőn, egyensúlyoz hanyagon csibecsontnyi gallyakon. Alszik bárhol bármiképp: lavórban vagy fűben épp, ágról lóg, mint rongybaba, ágya illatos kuka. Villanypóznán felfelé gyorsabban fut, mint a fény, szedren, szögesdrótokon kényes lábbal átoson. Össze-vissza keveri alvás közben tagjait, lába ott és farka itt, s mindez összetartozik. Ennivalót kunyerál, mégis finnyás ugyebár, dorombol vagy énekel: egy és mégis több ezer.
Tovább...
Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...