Össztűz

Büszke vagyok ránk, ez jó mulatság, profi munka volt. Ebéd már megvolt, most lehet gépelni, annyira elfáradtam ezalatt a röpke 65 perc alatt, mint máskor egész nap, aludtam hazafelé a buszon.
Pedig rosszul indult, eláztam és takarítónéni nem akart beengedni Lacibácsihoz a Laborba. De aztán hű, kellőképpen vitriolosan pergett a nyelvünk, remélem, megijedt. Nem, nem azt kérdeztük, hogy mi a kedvenc színe, pedig erre számított, különbenis miért érdekelnek minket ilyenek. Alapállapotban (rá ne szokjak!) talán nem érdekelne, de talán igen, elég furcsa, értelmes és konzervatív (á la dsarosi) csapat vagyunk. Többit majd élesben a szigmédián.

Hazajött öcsém, szerda reggel óta nem beszéltünk.
- Kurnász lett az igazgató? Tehát lesz egyenruhánk?

P.S.:

Van nekem egy eszméletlen régi macim, ötéves lehettem, amikor lomtalanításkor lecsaptam rá séta közben, haza kellett nekem hozni, felvarrni a fejét és alaposan kitisztítani... ez a maci eredetileg brummogott, már csak hangos morgást produkál, ha meghúzzuk a hasából kilógó madzagot. Anyura rájött a takarítósdi, nézzem át vele a plüssöket (azt a párszáz darabot, amit négy gyerek össze tud gyűjteni) és szórjuk már ki, ami nem kell. Ez a maci előkerült.

Pár perc múlva Maf üveges tekintettel áll a szoba közepén, a maci zsinórját húzogatja és azt mondogatja, hogy én ilyen érthetetlen felvételt nem tudok legépelni, miért dörmög így ez a maci, ebből így nem lesz cikk.

Ennyi volt a pihenő, most vár a munka a kertünkben notebooknál.