PaFe 2008
Az alant következő bejegyzés megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánlom, de legfőképp gyenge idegzetű szülőknek és tanároknak nem. Én szóltam.
Szóval ma reggel 4:56-kor kimásztam a hálózsákommal egy Krisztián nevű fiú sátrából, rekord idő alatt lebontottuk Barátnővel a magunkét, 7:18-kor már a buszon voltunk. Hazafelé találkoztam az Erdőssel, gondolom ő Veszprémből jött, meg Valakivel, akiről én már tudtam, hogy hova megy, mert net nélkül is nagyon tájékozott vagyok. Szóval jó volt élőben elmesélve hallani. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült emberi fejet produkálnom, de a szándék megvolt. Ja igen, gratulálok nekik :) Ez akart a figyelemfelkeltő bevezetés lenni, de még kicsit álmos vagyok.
Pénteken azt mondta a doktorbácsi, hogy csak 5%-ot romlott a tüdőm, amióta gyógyszert is szedek rá, de azért nem írja fel azt, ami évekig jó volt, inkább kapok másikat. De egyébként nem bántott, szóval ezért azzal a tudattal, hogy 81%-os a tüdőm, ami még mindig egyáltalán nem vészes, elindultunk Várpalotára. Fesztiválra.
A motorosok meg punkok ordítottak Beatricén, és Nagy Feró olyan édesen énekelte, hogy ó én úgy élvezem a strandot, hogy ezt nekünk is kellett ordítani, de csak egy kicsit. Mára már tényleg nincs hangom, mert elég sok koncert volt. És mivel annyira sem ez, sem az EDDA nem kötött le (drága véreim! - ordítja két szám között Pataki), azon gondolkodtam, hogy mit is keresek én itt. Mert nem vagyok se punk, se motoros, de még csak sima egyszerű rocker se, elvből nem iszok alkoholt, most meg pláne, mert az állandó gyógyszer is gyógyszer, utálom a tömeget, hideg van és fuldoklom a cigifüsttől.
Szerintem az egész valahol ott kezdődött, hogy apa elhagyott Szigeten. (Ugye mondtam, hogy ne olvasd...) De rémlik az is, hogy a Tabánban a koncerteken mindig a biztonsági őrök szedtek össze, mert egy Viktor nevű fiúval mindig fel akartunk mászni a színpadra. Óvodások voltunk. Engem gyakorlatilag mindig vittek mindenhova (kivéve Franciaországba stoppal), de néha mentem magamtól is, különösen megszökős gyerek voltam, bármilyen sátrat fel tudok verni akár sötétben is, és szeretem az érdekes embereket. Elvagyok én itthon is, de menni is jó, buszon aludni is jó, az első stoppos élményem is megvolt (szerencsénk volt, nagyon rendes emberek vettek fel, Anyu, mondtam, hogy te se olvasd). Szóval nekem minden fesztivál legalább környezettanulmány, megfigyelős. És ez még jó is volt.
Este Mystery Gangen jöttek valami fiúk, gyakorlatilag egyszerre kaptak el mindkettőnket. Én kifejezetten tudom utálni, ha valaki rángat, és azt is, ha nem mutatkozik be, szóval még az illendőség határain belül, de igen hamar leléptünk. Mindenesetre fílinges Várpalotán összefutni egy Zala megyei volt frankással, akivel a közös ismerősünk Pálmai Árpi, közös témánk meg a Meggyes. Akkortájt írt egyébként Göge, és a két igh-n úgy felháborodtam, hogy nagyon, ilyenkor le se lehet ütni. Persze igyekeztem ezzel nem foglalkozni. Kicsit se. Aki Barátnővel próbált beszélgetni, az tavaly végzett a frankában, de a két srác nem ismerte egymást. Nem értette szegény, hogy mi bajom van a pázmányos törisekkel... Éjjel hideg volt és ordítottak a punkok.
Szombat reggel automatás kakaó a benzinkútnál, hidegvizes arcmosás (zuhanynak indult, de tényleg hideg volt a víz), aztán Várpalota. Ami nagyon szép város, szebb, mint Esztergom, de Esztergomot szeretem. Sok a fű, a virág, a szobor és a polgárőr, de szerintem most csak külön a mi kedvünkért. Barátságos helyek barátságos árakkal, a nap sütött, megvettük a mindennapi kakaónkat és túrórudinkat, fetrengtünk a fűben. A sátor előtt is fetrengtünk a fűben, ami nekem alvást jelent, mert én ugye bárhol bármikor tudok. Olvasni is próbáltam, de a környező sátrakból egy idő után kiáramlottak az emberek és nézték. Ropogós pirosra sültem azon a kevés helyen, amiről hajlandó voltam le/felhúzni a ruhát. Ilyen az arcom, a hasam egy keskeny csíkon, mert mégis milyen erkölcstelen már a hasam mutogatni és a lábam a fekete harisnyán keresztül. Ami egyébként rögtön kilyukadt, ezért kiszaggattam a bicskámmal, hogy úgy tűnjön, mintha direkt lenne. Nem tűnt úgy.
Koncertek... Kaukázust a sátorba rakták, ahol közben kaja is volt, ezért kint hallgattuk, játszották az Angliát meg a Szeplős vállat, amik nem is az ő számaik, de jók. A PUF csak jó lehet, hozták a formájukat. Hobo... először a Féja Gézában láttam, József Attilán még ezer éve, (akkor találkoztam a Lacibácsival, legalábbis azt hiszem, de majd holnap megkérdem tőle a Laborban), aztán 2006-ban a Sziget egyik kisszínpadán. Most sokkal jobban tetszett, jó kedve volt, nem ordított senkivel, mesélt sokat, hogy volt a Helga, ami szexuális felvilágosító film, meg énekelt is, még olyat is, amit én is ismertem. Igazából a Vadászatból is énekelhetett volna, mert azt szeretem nagyon. Olyan furcsa ember, olyan nagy. Kicsit félelmetes szerintem. A Quimby nagyon jó volt, végigtáncoltuk, szülinapja volt az énekesnek. A közönség (konkrétan a visítós kiscsajok mögöttünk) sok mindent el tud rontani, de a világítós-csápolós (volt zseblámpám, jeee) donquijotét a végén, na azt nem.
Aztán álmosak voltunk, hideg volt éjjel és ordítottak a punkok.
Vasárnap a reggeli kakaó után szándékomban állt megdönteni a fűben alvás világrekordját. A sátor előtt, mögött, mellette, benne, Várpalotán a főtéren, kicsit följebb, meg a kőfalon is, meg a padon, meg a pályaudvaron... Itt voltak punkok, beszélgettünk velük, aranyosak voltak, nem szedtek virágot a barátnőiknek, mert ők nem vandálok és itt minden olyan szép. De azért elszaladtak és kinyitották a locsolókat, mi megáztunk és elzártuk és jó volt. A barátnőik pedig félelmetesek, de megúsztuk. Várpalotát egyébként igyekeztem nagyon újságíró szemmel nézni, meg egyébként mindig arra gondoltam, hogy a koncertekről majd írok Martinnak az alterba. És majd írok is. Az üvöltős motoros rockzenekarokat nem szeretem, de azért kimentünk és megnéztük. Ezek voltak ugye az Aurora és a Rómeó Vérzik. A Republik elmaradt, pedig egész nap azt énekeltem, hogy olyan hülyék az emberek, a homokba fekszenek, égetik magukat a napon... A 30y jó volt, Mészire gondoltam és ugráltam és énekeltem.
Aztán mentünk vissza a sátor felé, ültek a fűben pokrócon és hívtak beszélgetni. Volt ott egy Anna nevű csaj, aki nekem adta a nemezpillangóját, majd átrakom a tolltartómra, hogy mindenki lássa. Azt mondta, gondoljak rá néha, meg azt is, hogy olyan vagyok, mint egy kacsa. Különleges lány volt. Volt ott egy Balázs, nem Bálint nevű srác, aki ismeri Macsekot, és ha jól sejtem, akkor találkoztak a vonaton, amikor Macsek hozzám jött. Aztán ott volt a Krisztián is, aki nagyon aranyos volt, beszélgettünk nagyon sokat, aztán próbáltunk táncolni PASOra, de neki nem ment, én meg nem erőltettem. Viszont volt neki tüskés-szúrós pírszingje a száján, a nyelvében is egy, kedves is volt, mondta, hogy szereti a Zagart és a mosolygós alter lányokat... És úgyis olyan hideg volt és mondogatta, hogy az ő sátrában sokkal melegebb van. Én sosem értettem, hogy ilyenkor miért nem azt mondja csak simán, hogy menjek be, ezt egyébként meg is mondtam neki, de kinevetett. Azt is megmondtam neki, hogy mindig érdekelt, hogy milyen olyan sráccal csókolózni, akinek szúr az ajka és van ilyen kis bütyök a nyelvén. Hmm, szúrós. És két csók között a sátrában azt is megmondtam neki, hogy bár ez számomra sok tekintetben az első alkalmak fesztiválja, azért van, amiből az elsőt mégsem egészen így képzelem. És különbenis tényleg nagyon hideg van. Ebben is egyetértettünk, de azért maradtam nála. Igazából nem aludtam túl sokat, háromkor valaki ránk esett, onnantól már tényleg nem tudtam aludni, meg hideg is volt, látszott a leheletünk, de fogta a kezem és úgy azért egy egész picit melegebb volt.
Kíváncsi vagyok, hogy felhív-e, megígérte. De ezeknél a pasiknál sosem lehet tudni.
Most megyek aludni. Tényleg jó volt.
Szóval ma reggel 4:56-kor kimásztam a hálózsákommal egy Krisztián nevű fiú sátrából, rekord idő alatt lebontottuk Barátnővel a magunkét, 7:18-kor már a buszon voltunk. Hazafelé találkoztam az Erdőssel, gondolom ő Veszprémből jött, meg Valakivel, akiről én már tudtam, hogy hova megy, mert net nélkül is nagyon tájékozott vagyok. Szóval jó volt élőben elmesélve hallani. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült emberi fejet produkálnom, de a szándék megvolt. Ja igen, gratulálok nekik :) Ez akart a figyelemfelkeltő bevezetés lenni, de még kicsit álmos vagyok.
Pénteken azt mondta a doktorbácsi, hogy csak 5%-ot romlott a tüdőm, amióta gyógyszert is szedek rá, de azért nem írja fel azt, ami évekig jó volt, inkább kapok másikat. De egyébként nem bántott, szóval ezért azzal a tudattal, hogy 81%-os a tüdőm, ami még mindig egyáltalán nem vészes, elindultunk Várpalotára. Fesztiválra.
A motorosok meg punkok ordítottak Beatricén, és Nagy Feró olyan édesen énekelte, hogy ó én úgy élvezem a strandot, hogy ezt nekünk is kellett ordítani, de csak egy kicsit. Mára már tényleg nincs hangom, mert elég sok koncert volt. És mivel annyira sem ez, sem az EDDA nem kötött le (drága véreim! - ordítja két szám között Pataki), azon gondolkodtam, hogy mit is keresek én itt. Mert nem vagyok se punk, se motoros, de még csak sima egyszerű rocker se, elvből nem iszok alkoholt, most meg pláne, mert az állandó gyógyszer is gyógyszer, utálom a tömeget, hideg van és fuldoklom a cigifüsttől.
Szerintem az egész valahol ott kezdődött, hogy apa elhagyott Szigeten. (Ugye mondtam, hogy ne olvasd...) De rémlik az is, hogy a Tabánban a koncerteken mindig a biztonsági őrök szedtek össze, mert egy Viktor nevű fiúval mindig fel akartunk mászni a színpadra. Óvodások voltunk. Engem gyakorlatilag mindig vittek mindenhova (kivéve Franciaországba stoppal), de néha mentem magamtól is, különösen megszökős gyerek voltam, bármilyen sátrat fel tudok verni akár sötétben is, és szeretem az érdekes embereket. Elvagyok én itthon is, de menni is jó, buszon aludni is jó, az első stoppos élményem is megvolt (szerencsénk volt, nagyon rendes emberek vettek fel, Anyu, mondtam, hogy te se olvasd). Szóval nekem minden fesztivál legalább környezettanulmány, megfigyelős. És ez még jó is volt.
Este Mystery Gangen jöttek valami fiúk, gyakorlatilag egyszerre kaptak el mindkettőnket. Én kifejezetten tudom utálni, ha valaki rángat, és azt is, ha nem mutatkozik be, szóval még az illendőség határain belül, de igen hamar leléptünk. Mindenesetre fílinges Várpalotán összefutni egy Zala megyei volt frankással, akivel a közös ismerősünk Pálmai Árpi, közös témánk meg a Meggyes. Akkortájt írt egyébként Göge, és a két igh-n úgy felháborodtam, hogy nagyon, ilyenkor le se lehet ütni. Persze igyekeztem ezzel nem foglalkozni. Kicsit se. Aki Barátnővel próbált beszélgetni, az tavaly végzett a frankában, de a két srác nem ismerte egymást. Nem értette szegény, hogy mi bajom van a pázmányos törisekkel... Éjjel hideg volt és ordítottak a punkok.
Szombat reggel automatás kakaó a benzinkútnál, hidegvizes arcmosás (zuhanynak indult, de tényleg hideg volt a víz), aztán Várpalota. Ami nagyon szép város, szebb, mint Esztergom, de Esztergomot szeretem. Sok a fű, a virág, a szobor és a polgárőr, de szerintem most csak külön a mi kedvünkért. Barátságos helyek barátságos árakkal, a nap sütött, megvettük a mindennapi kakaónkat és túrórudinkat, fetrengtünk a fűben. A sátor előtt is fetrengtünk a fűben, ami nekem alvást jelent, mert én ugye bárhol bármikor tudok. Olvasni is próbáltam, de a környező sátrakból egy idő után kiáramlottak az emberek és nézték. Ropogós pirosra sültem azon a kevés helyen, amiről hajlandó voltam le/felhúzni a ruhát. Ilyen az arcom, a hasam egy keskeny csíkon, mert mégis milyen erkölcstelen már a hasam mutogatni és a lábam a fekete harisnyán keresztül. Ami egyébként rögtön kilyukadt, ezért kiszaggattam a bicskámmal, hogy úgy tűnjön, mintha direkt lenne. Nem tűnt úgy.
Koncertek... Kaukázust a sátorba rakták, ahol közben kaja is volt, ezért kint hallgattuk, játszották az Angliát meg a Szeplős vállat, amik nem is az ő számaik, de jók. A PUF csak jó lehet, hozták a formájukat. Hobo... először a Féja Gézában láttam, József Attilán még ezer éve, (akkor találkoztam a Lacibácsival, legalábbis azt hiszem, de majd holnap megkérdem tőle a Laborban), aztán 2006-ban a Sziget egyik kisszínpadán. Most sokkal jobban tetszett, jó kedve volt, nem ordított senkivel, mesélt sokat, hogy volt a Helga, ami szexuális felvilágosító film, meg énekelt is, még olyat is, amit én is ismertem. Igazából a Vadászatból is énekelhetett volna, mert azt szeretem nagyon. Olyan furcsa ember, olyan nagy. Kicsit félelmetes szerintem. A Quimby nagyon jó volt, végigtáncoltuk, szülinapja volt az énekesnek. A közönség (konkrétan a visítós kiscsajok mögöttünk) sok mindent el tud rontani, de a világítós-csápolós (volt zseblámpám, jeee) donquijotét a végén, na azt nem.
Aztán álmosak voltunk, hideg volt éjjel és ordítottak a punkok.
Vasárnap a reggeli kakaó után szándékomban állt megdönteni a fűben alvás világrekordját. A sátor előtt, mögött, mellette, benne, Várpalotán a főtéren, kicsit följebb, meg a kőfalon is, meg a padon, meg a pályaudvaron... Itt voltak punkok, beszélgettünk velük, aranyosak voltak, nem szedtek virágot a barátnőiknek, mert ők nem vandálok és itt minden olyan szép. De azért elszaladtak és kinyitották a locsolókat, mi megáztunk és elzártuk és jó volt. A barátnőik pedig félelmetesek, de megúsztuk. Várpalotát egyébként igyekeztem nagyon újságíró szemmel nézni, meg egyébként mindig arra gondoltam, hogy a koncertekről majd írok Martinnak az alterba. És majd írok is. Az üvöltős motoros rockzenekarokat nem szeretem, de azért kimentünk és megnéztük. Ezek voltak ugye az Aurora és a Rómeó Vérzik. A Republik elmaradt, pedig egész nap azt énekeltem, hogy olyan hülyék az emberek, a homokba fekszenek, égetik magukat a napon... A 30y jó volt, Mészire gondoltam és ugráltam és énekeltem.
Aztán mentünk vissza a sátor felé, ültek a fűben pokrócon és hívtak beszélgetni. Volt ott egy Anna nevű csaj, aki nekem adta a nemezpillangóját, majd átrakom a tolltartómra, hogy mindenki lássa. Azt mondta, gondoljak rá néha, meg azt is, hogy olyan vagyok, mint egy kacsa. Különleges lány volt. Volt ott egy Balázs, nem Bálint nevű srác, aki ismeri Macsekot, és ha jól sejtem, akkor találkoztak a vonaton, amikor Macsek hozzám jött. Aztán ott volt a Krisztián is, aki nagyon aranyos volt, beszélgettünk nagyon sokat, aztán próbáltunk táncolni PASOra, de neki nem ment, én meg nem erőltettem. Viszont volt neki tüskés-szúrós pírszingje a száján, a nyelvében is egy, kedves is volt, mondta, hogy szereti a Zagart és a mosolygós alter lányokat... És úgyis olyan hideg volt és mondogatta, hogy az ő sátrában sokkal melegebb van. Én sosem értettem, hogy ilyenkor miért nem azt mondja csak simán, hogy menjek be, ezt egyébként meg is mondtam neki, de kinevetett. Azt is megmondtam neki, hogy mindig érdekelt, hogy milyen olyan sráccal csókolózni, akinek szúr az ajka és van ilyen kis bütyök a nyelvén. Hmm, szúrós. És két csók között a sátrában azt is megmondtam neki, hogy bár ez számomra sok tekintetben az első alkalmak fesztiválja, azért van, amiből az elsőt mégsem egészen így képzelem. És különbenis tényleg nagyon hideg van. Ebben is egyetértettünk, de azért maradtam nála. Igazából nem aludtam túl sokat, háromkor valaki ránk esett, onnantól már tényleg nem tudtam aludni, meg hideg is volt, látszott a leheletünk, de fogta a kezem és úgy azért egy egész picit melegebb volt.
Kíváncsi vagyok, hogy felhív-e, megígérte. De ezeknél a pasiknál sosem lehet tudni.
Most megyek aludni. Tényleg jó volt.
Megjegyzések
Lényeg a lényeg: Mi köszönjük szépen :)
üdv..gé
Nem, nem vittetek Franciaországba, addig Nagyinál voltam :) Oroszországba vittetek, ott is elvesztem. De ezt megírom mailben is, mert nem hiszem, hogy visszaolvasod.
Wilder
:PP