mielőtt kegyetlenül kiirtottam volna a szerkesztősből a könyörgömöket, megnéztem, mit ír erről a Nádasdy. kénytelen vagyok engedni A Nyelvészetnek.
ráadásul így is hatalmas önuralomra van szükségem, hogy ne javítsam a minket meg a bennünket hibás használatát, mert a kettő közti, a mai beszélt nyelvben már nem élő különbséget csak azok tudják, akik olvasták a Grammatikában. és mivel a különbség már nem él, ezért nincs is. sajnos. (de titkos tervem, hogy újra felélesztem, és ehhez a szerkesztősöket használom fel, boszorkányos kacaj.)
egyébként ez a legeslegeslegfontosabb dolog, gyerekeknek szóló könyveket olvszerkeszteni, akkor alakul ki a nyelvhasználatuk, és ha valamit rosszul írok, hibásan tanulják meg, jajj.
Megjegyzések
Pl azt mondom, hogy ma jó ebéddel vártak minket, engem meg a tesóim, akkor az minket.
A _bennünket_, abban te is benne vagy, hogyha mondjuk elmennék veled sétálni, és ránk esne a hó, akkor mondhatnánk, hogy betemetett bennünket a hó.
Remek példamondataim vannak.
De ez a megkülönböztetés ma már sajnos kikopott a használatból. Pedig szerintem sok kínos szituáció kiküszöbölhető lenne a meghívott minket-meghívott bennünket ilyen használatával :)
Ha úgy érted, hogy nem vagyok részese a cselekvésnek, akkor a hóesés is rossz példa, mert nem tőlem/miattam esik a hó.
Én ugyanolyannak érzem, hogy valahol ebéd vár vagy hó... :-(
N
Ha van egy hadsereg, akiket megtámadtak, akkor a katonák azt kiabálják egymásnak, hogy megtámadtak bennünket, megtámadtak bennünket!
De amikor felhívják a tábornokot, aki ül otthon a bunkerban, akkor neki azt mondják, hogy megtámadtak minket, megtámadtak minket! mert a tábornok nincs ott.
Vagy.
Ha sétálunk a Ferivel ketten, és elered az eső, akkor mondhatom neki, hogy jé, elkapott bennünket az eső (de minek mondanám, látjuk), de ha hazaérve elmesélném neked, akkor azt mondanám, hogy elkapott minket az eső.
felmerül a kérdés, mi volt előbb:
a szabály, vagy a szokás?
melyik az erősebb? szokás, vagy szabály?
(ez költői volt)
akkor minek a szabály? legyne mit igazítani a szokáshoz?