egy csigahéjban ellaknám...
Ingrid Sjöstrand: Sietek
Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt megöregszem, mielőtt meghalok. ❤ svéd gyerekversek
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Bese
lett még egy öcsikém, jippie :) apa jó szokásához híven elég szűkszavú volt, azt hiszem, hogy a neve ez lett (reméltem, hogy nem, mert karvalyt jelent...), mást még nem tudok róla. most már igazából heten vagyunk (nem, 4+3-an, ami igazából 3+1+3), de közülünk a Borcának meg a Bónisnak a legjobb, mert nekik van nővérük, bátyjuk, húguk meg öccsük is. a születés mindig izgalmas dolog, lesz egy baba a semmiből, picike testbe bekerült kóbor lelkecske, aztán majd meglátjuk, hogy milyen ember lesz belőle.
Megjegyzések