akkor sem tudok egy nap 15 oldalnál többet megcsinálni. nem megy. mert jönnek vissza ugyanazok a szavak, kifejezések, ahogy azt írja, hogy felesett, amikor ilyen szó egyszerűen nincs is. és akkor már dühből megy, amíg megy. és ráadásul nem tudtuk visszavinni a kiskönyvem, holnap suli. nem holnap. ma. ami nem baj végülis, de csak pénteket hagyok ki viszonylag nyugodt szívvel.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések