Nemes Nagy Ágnes: Félelem (részlet)

Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
„Sárgult a lomb, de nem hullott le még”,

sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illir táncosnő köldökét riszálja,
a gyom között latin szabásu korsó,
biciklit hirdet kétméternyi tábla,

langyos a lég, a füst is tündököl,
a vonaton szöllő-szagú kosár,
a sűrű illat hajunkra ömöl,
csordultig érett, s szétbuggyant a nyár –

Köszi Panninak, ez egy nagyon szép vers, cserébe remélem, hogy lesz még egy kedvenc kurzusa.
Nekem egyébként a kedvenc szemináriumom egyelőre a digtanfejl, de a fonetika is bejön, előadásból a bev. nyelvtud. 2 és az infókönyvtár. Aztán meg majd meglátjuk.