annyira jó odakint, a fűben fekve (múzeumkert! fagyi!) tanulni. (annyira elkeserítő, hogy még emiatt is csak nyafogok, hogy megsüti a vállam / a vádlim / a fejem / a talpam a nap, aztán meg olyan rózsaszín leszek, mint egy kismalac most. remélem, hogy ez már a tizenkilencedik századi embernek is létélménye volt [főleg az oroszoknak], mert másról nem nagyon fogok tudni beszélni.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo