Ingrid Sjöstrand: Sietek

keresem azt a részét az emberi agynak, ami akkor is, amikor a test már nem akarja, a testnek már elege van, mert kizárt, hogy kimegy a hidegbe, ha már végre hazajött, hogy felveszi a nehéz pozant, ha levehette a táskát, meg egyébként is aludni szeretne, vagy telefonozni a barátjával, vagy forró fürdőt venni, szóval az agy valamelyik része ilyenkor azt mondja, hogy ne nyafogj már te liba, te akartad. az agy azon része ilyenkor átveszi az irányítást teljesen, beköti a cipőt, felhúzza a másik két pulcsit, megigazítja a sálat, fogja a kesztyűt, a sapkát, és mire az ember úgy ahogy magához tér, már kint lóbálja a harsonát a minusztízben, és mondja a lábainak, hogy bal, jobb, bal, jobb, persze nem rontaná el, de biztos, ami biztos.