Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
Lányok, egyébként biztos, hogy elküldjük egymásnak a sajátunkat? Úgy értem, - nekem legalábbis - demoralizáló lenne, ha pl. a Julyét virtuális kezembe véve csak lesnék, hogy "aztamilyenjó", meg hogy "bazzénesztiskihagytam" :)
meg egyébként is érdekel, más hogy járta körül.
és ha hagynánk pár napot az örömködésre?
(nekem 28 oldal ^^)
Nekem tanárnő azt mondta, hogy neki tetszik, de a hangsúly nem a nyelvi elemzésen van, és le fogják pontozni ezért. Szerinte (és azt hiszem igaza is van), félig irodalmisra, félig magyar nyelvisre sikerült, szóval így is meg úgy is vizsgáltam őket, és innentől vagy elfogadják vagy nem. Van benne nyelvi is, de nem csak az. Vhogy nem tudtam elszakadni az irodalmi dolgoktól teljesen, igazából irodalmon akartam volna inkább továbbjutni, mindig is jobban szerettem, de a magyar nyelv is jó, és most már, hogy túl vagyok rajta, azért örülnék ha mégis bejutnék.
July
remélem, mind bejutunk és találkozunk élőben a döntőben.