nem az a baj, hogy elképesztően magányos vagyok. az a baj, hogy csak és kizárólag magamnak köszönhetem. képtelen vagyok kapcsolatokat fenntartani. nem megy. akarom, de akkor sem.
(meg igazából szörnyen hiányzik ez a legjobb barátnős-dolog, idén ért véget egy tízéves barátság, csúnyán, fájdalmasan, ez van. ez volt A Barátság az életemben, a bármikor felhívhatós, a bármikor számíthatós. ez nincs, megszűnt, vége. Macsekot persze hogy szeretem nagyon, de ahol ő lakik, az kicsit messze van ide.)
nem csodálom, hogy mindenki megunja a közeledést, ha én ilyen kitartóan nem veszem észre. (meg egyébként is, nekem mindig éppen valaki más kell, mint akivel éppen vagyok.)
(meg igazából szörnyen hiányzik ez a legjobb barátnős-dolog, idén ért véget egy tízéves barátság, csúnyán, fájdalmasan, ez van. ez volt A Barátság az életemben, a bármikor felhívhatós, a bármikor számíthatós. ez nincs, megszűnt, vége. Macsekot persze hogy szeretem nagyon, de ahol ő lakik, az kicsit messze van ide.)
nem csodálom, hogy mindenki megunja a közeledést, ha én ilyen kitartóan nem veszem észre. (meg egyébként is, nekem mindig éppen valaki más kell, mint akivel éppen vagyok.)
Megjegyzések
Meg azt is tudom, hogy milyen pocsék, ha végetér egy legjobb barátnős dolog. Nekem ugyan régen volt, meg nem 10 év után, de azért merem ajánlani ezt a verset, mint kapcsolódó: http://pici.web.elte.hu/gyerekv.htm#30
Nekem ha nem is segített igazán, de valahogy jól esett.