azt mondta az igazgató úr, hogy mi vagyunk az ország legtehetségesebb diákjai, vérrel és verítékkel van a mi utunk kikövezve, nagyon kemény 3-5-7 évünk lesz, húzzunk bele. azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, semmi másért. meg hogy miért úgy szólít meg minket, hogy Tisztelt Collegium. és akkor nagyon nem éreztem magam ide valónak, nem vagyok kiemelkedően okos vagy tehetséges, nem nyertem versenyeket, egyszerűen mindig jókor voltam jó helyen, és mindig a megfelelő emberek találtak szimpatikusnak és láttak meg bennem valamit, ami szerintem nincs, vagy legalábbis nagyon el van dugva.
de aztán jött Kosztolánczy tanár úr, előadást tartott az LGT-ről, és az jó volt.
most meg munka lesz ezerrel.
de aztán jött Kosztolánczy tanár úr, előadást tartott az LGT-ről, és az jó volt.
most meg munka lesz ezerrel.
Megjegyzések
Ehhez is tehetség kell ám! :) És hidd el, te mindenképpen tehetséges vagy, más különben nem tolonganának ismeretlen emberek a blogodon, nem várnák ácsingózva, mikor írsz ismét egy szösszenetet, ami örömet okoz nekik, egy kis kedvességet csempész a napjukba. Lehet, hogy pusztán azért, mert meglátunk "valamit", da ha ilyen sokan látják azt a valamit, akkor ott is kell lennie.
Nyugi, nagyon is a helyeden vagy! :)
Kata vagyok, magyar műhelyes, az Adél szobatársa a "mélyen tisztelt" Collégiumból. Ott voltam a tegnapi évnyitón, ahol lehet mondani, hogy egyrészt az igazgató úr egy kissé elvetette a sulykot, másrészt az ott elmondottaknak nem sok hatása van a műhelyek külön életére. Az ideák, amiket az igazgató úr képviselni igyekszik tulajdonképpen nem rosszak, csak mintegy száz évvel meghaladottak. A Collégiumnak, de a magyar műhelynek biztosan, ma sokkal inkább a kreatív, tevékeny, önálló gondolkodású emberekre van szüksége, akik számot tudnak vetni a valósággal, és eligazodnak benne. Következésképp nem a szobájukban ülnek álló nap.
Nem azt keresték benned a felvételin, amiről tegnap az igazgató úr próbált meggyőzni minket. Vagyis nem véletlen, hogy felvettek.
Jó étvágyat!
ez valami sztenderdszöveg lehet egyébként, nekünk is ezt mondták.
meg azt, hogy jó eséllyel nem maradunk egy évnél tovább. aranyos.