Szerző: maifosz -
Csak mert annyira megszokottá vált, unásig ismételtté az, hogy a papucsot az ágy kétharmadánál teszi le, a kulcsot mindig a jobb zsebébe dugja (s az első sarkon ellenőrzi, ott van-e), néha megropogtatja a vállát, esténként teázik és olvas, és rendszerint melléönti a tejet, tehát talán éppen ezek miatt a véglegesnek tűnő dolgok miatt gondolta azt, hogy örökké fog élni.

Megjegyzések

pável üzenete…
"a papucsot az ágy kétharmadánál teszi le"
ez mit jelent?
2009. október 15. 11:25
bübü üzenete…
_,__ - ez a hosszú vonal az ágy. a vesszővel jelölt helynél rakja le a papucsot:)
2009. október 15. 15:02
maifosz üzenete…
igen, mert mindig oda ül le, hogy kényelmesen el tudjon dőlni, és reggel mindig pont ott kel fel. anatómiai ellenérv nem érdekel.
2009. október 15. 17:02
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...

Lackfi János: Macska több példányban

Szerző: maifosz -
(na, vajon kinek mutatom ezt a verset? :) ) Macska itt és macska ott, mondd, macsek, te kis mocsok, hány példányban létezel? Van belőled kétezer? Macska itt és macska ott, előbb még tetőn futott, most meg, mint egy sokezer éves szobor, itt hever. Rigót kerget, lomb zörög, prüszköl virágok között, ki-be ugrál ablakon, fürge, mint egy kanmajom. Alszik lépcsőn lefele, legalul lóg a feje, egy fokkal feljebb hasa, legfelül a feneke. Szvingel meredek tetőn, szétcsap madáretetőn, egyensúlyoz hanyagon csibecsontnyi gallyakon. Alszik bárhol bármiképp: lavórban vagy fűben épp, ágról lóg, mint rongybaba, ágya illatos kuka. Villanypóznán felfelé gyorsabban fut, mint a fény, szedren, szögesdrótokon kényes lábbal átoson. Össze-vissza keveri alvás közben tagjait, lába ott és farka itt, s mindez összetartozik. Ennivalót kunyerál, mégis finnyás ugyebár, dorombol vagy énekel: egy és mégis több ezer.
Tovább...