a soha meg nem történt dolgok emléke a legédesebb és a legfájóbb.
aludni akarok. de az nem úgy megy, hogy lefekszem és alszom, mert hogy még csak ilyen kevés oldalnál tartok, és a Lány, aki szabadidejében OKTV dolgozatot ír már biztos sokkal előrébb van. azt hittem pedig, hogy jó hatással lesz rám, ha kiderül, hogy nem vagyok egyedül (tudtam persze, de nem hittem el), de csak megijeszt, még éjfélkor is olvasok és írok és nem akarok elte btk nyílt napra menni, mert addig sem lehetek a könyvtárban, és ugye minden perc fontos, de a nyílt napon kint lesz Bardo , akivel mégiscsak múlt télen találkoztam utoljára, meg illene már vele összefutni, el kell beszélgetni az irodalom jelenéről és jövőjéről, meg ilyesmiről. szóval hétvégére már pontosan kidolgozott időbeosztásom és munkatervem van, persze linkeskedek megint, most úgy néz ki, mégis lejutok kécskére, ami azért elég fontos. ez hétfő, de tanulni ott is lehet, meg a vonaton is. csütörtökön nyelvvizsga. akár magyarozok, akár franciázok kedden-szerdán, akár itt, akár az alterfiúval, elképesztően rosszul ...
Megjegyzések
"Mindig az a perc a legszebb perc
mit meg nem ád az élet
az a legszebb csók
mit el nem csókolunk."
Itt dalolja ő:
http://www.youtube.com/watch?v=oIAm1xYFmAs
És itt pedig Szalóki Ági (!):
http://www.youtube.com/watch?v=w4ThW_fdt2I&feature=related
ez gyönyörű, és sajnos igaz, jól rámutat a lét abszurditására, vagy ha arra nem is, akkor az ember mazochizmusára. hogy a fájdalmat igazabbnak, sokkal természetesebb állapotnak tartjuk, mint az örömöt.