(na, vajon kinek mutatom ezt a verset? :) ) Macska itt és macska ott, mondd, macsek, te kis mocsok, hány példányban létezel? Van belőled kétezer? Macska itt és macska ott, előbb még tetőn futott, most meg, mint egy sokezer éves szobor, itt hever. Rigót kerget, lomb zörög, prüszköl virágok között, ki-be ugrál ablakon, fürge, mint egy kanmajom. Alszik lépcsőn lefele, legalul lóg a feje, egy fokkal feljebb hasa, legfelül a feneke. Szvingel meredek tetőn, szétcsap madáretetőn, egyensúlyoz hanyagon csibecsontnyi gallyakon. Alszik bárhol bármiképp: lavórban vagy fűben épp, ágról lóg, mint rongybaba, ágya illatos kuka. Villanypóznán felfelé gyorsabban fut, mint a fény, szedren, szögesdrótokon kényes lábbal átoson. Össze-vissza keveri alvás közben tagjait, lába ott és farka itt, s mindez összetartozik. Ennivalót kunyerál, mégis finnyás ugyebár, dorombol vagy énekel: egy és mégis több ezer.
Megjegyzések
"Mindig az a perc a legszebb perc
mit meg nem ád az élet
az a legszebb csók
mit el nem csókolunk."
Itt dalolja ő:
http://www.youtube.com/watch?v=oIAm1xYFmAs
És itt pedig Szalóki Ági (!):
http://www.youtube.com/watch?v=w4ThW_fdt2I&feature=related
ez gyönyörű, és sajnos igaz, jól rámutat a lét abszurditására, vagy ha arra nem is, akkor az ember mazochizmusára. hogy a fájdalmat igazabbnak, sokkal természetesebb állapotnak tartjuk, mint az örömöt.