őszintés, saját felelősségre
szóval az utóbbi időben semmiért nem kellett megküzdeni, elkényelmesedtem, milyen már, csak úgy simán van munkám könyvkiadónál, csak úgy simán mondták, hogy írjak egy fél regényt, és nyomdában lesz majd az is, más évekig házal a könyvével, nekem meg a kezembe nyomják a lehetőséget, még én húzódozok, hogy nincs kedvem, időm, stb, de aztán persze mégis rájöttem, hogy szeretem és izgalmas, meg eleve az, hogy felvettek a koliba, milyen már, meg mire gondolok még, nem tudom, sok mindenre. szóval elfelejtettem, milyen is igazán küzdeni valamiért. legyen az jó jegy, barátság, megbecsülés, ilyesmi. túl sokat nyafogok, az a baj.
Megjegyzések
Mi történt?! :)