vásárlás

csak tudnám, ki előtt magyarázkodok, magam előtt, ki más előtt, mert én tényleg be akartam menni bevnyelvtan egyre, de sajnos mindenképp elaludtam volna órán, annak meg igazán nem lett volna semmi értelme, ezért lementünk a Pannival kávézni a szabóervin büféjébe, és annyira belemerültünk boldog istvános emlékeink fölelevenítésébe (egyébként nem is), hogy valahogy hirtelen fél öt lett, és már nem tudtam bemenni bevnyelvtan egyre. helyette aludtam egy órát, most pedig tanulom a bimbambumot az igeragozást, mert mindjárt latin. tulajdonképpen nem bánom.

(amúgy többek között arról beszélgettünk, hogy milyen furcsa, hogy vannak olyan emberek, akiket egyikünk sem ismert sosem, mert régesrég előttünk voltak istvánosok, de a tanárok annyit emlegették őket, hogy megjegyeztük a nevüket, és régi ismerősként gondolunk rájuk. aztán hazafele ezt még persze továbbgondoltam, mert eszembe jutott, hogy amikor megszeppent kis hetedikes voltam, akkor arról álmodoztam, hogy majd egyszer csinálok olyan dolgokat, hogy engem is jó példaként hozzanak fel a gimiseknek hét éven át, meg milyen jó ez a folytonosság, mert rám amúgy komolyan ösztönző hatással volt, hogy x meg y milyen okosak voltak. de persze már senki sem beszél a kicsiknek a régiekről, mert sajnos kirúgták a tanárokat, ezért megszűnt a folytonosság. kár.)