az mindig meg fog maradni, ahogy Frau BB a pfiffiget tanítja, meg az érettségi tesztek hanganyagában Null ist ein Beispiel für Sie, (igazából a vonzatok és a múltidők is, bár a szavak jelentése nem), viszont a feltételes plusquamperfekt már zűrösebb. az Oberstufe teszt közepén bepánikoltam. de ez tulajdonképpen csak nyafi, igazándiból nagyon hiányzott a német következetessége. kőszikla ez a nyelv a lábaim alatt. (csak sajnos a francia sokkal szebb.)
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések