Szerző: maifosz -
szeretnék olyan lenni, mint a krokodil, hogy mondjuk eszem sokat szombaton meg vasárnap, aztán nem fogok itt szédelegni egész szerdán, mert az pont nem fér bele. ma egyébként meglátogatott az apukám a collegiumban, szerinte nyomasztó egy hely, csupa tanulóbogárral a szobájában, szerinte ne lakjak itt, aztán felszaladtunk a gellérthegyre, meg le is szaladtunk róla. nem szeretem ezt a sok lépcsőt (a magyarszakon a diákok nem használhatják a liftet, ez amúgy az egyetemen egyedi, van egy csomó órám a negyediken), éjszakánként görcsöl a bal lábszáram, kell szednem magnéziumot. lassan szokok bele újra az egyetembe, jövő szerdán már sokkal kevésbé leszek fáradt.

Megjegyzések

Noémi üzenete…
Rendszer, rendszer, rendszer... Az evésben is. És sok folyadék. Annak hiánya miatt is görcsölhet az izom.
2010. február 18. 8:17
Pötyi üzenete…
én mindig használtam a liftet =D
2010. február 20. 20:47
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...

Lackfi János: Macska több példányban

Szerző: maifosz -
(na, vajon kinek mutatom ezt a verset? :) ) Macska itt és macska ott, mondd, macsek, te kis mocsok, hány példányban létezel? Van belőled kétezer? Macska itt és macska ott, előbb még tetőn futott, most meg, mint egy sokezer éves szobor, itt hever. Rigót kerget, lomb zörög, prüszköl virágok között, ki-be ugrál ablakon, fürge, mint egy kanmajom. Alszik lépcsőn lefele, legalul lóg a feje, egy fokkal feljebb hasa, legfelül a feneke. Szvingel meredek tetőn, szétcsap madáretetőn, egyensúlyoz hanyagon csibecsontnyi gallyakon. Alszik bárhol bármiképp: lavórban vagy fűben épp, ágról lóg, mint rongybaba, ágya illatos kuka. Villanypóznán felfelé gyorsabban fut, mint a fény, szedren, szögesdrótokon kényes lábbal átoson. Össze-vissza keveri alvás közben tagjait, lába ott és farka itt, s mindez összetartozik. Ennivalót kunyerál, mégis finnyás ugyebár, dorombol vagy énekel: egy és mégis több ezer.
Tovább...