kicsit szégyellem is magam emiatt, hiszen én szeretek itt és most, ugyanakkor nagyon-nagyon szeretnék a háború környéki évek franciaországában is. vian, beauvoir, sartre, queneau, prévert. és szól a jazz (gershwin! ellington! menuhin! amerika!). és a kocsmákban vágni lehet a füstöt, a biciklik karcsúk, a lányok szépek, a fiúkon kalap van. természetesen feketefehérben. olyan keveset tudok erről az időszakról, és annyival többet szeretnék. olvasni kell.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete ...
Megjegyzések
névtelen: szerintem volt, mert a motoros naplójában a fiatal ernesto guevara is azt használ :)