ma végülis nem is volt
annyira szép idő, így nem is ráz meg, hogy cirka nyolc órát kellett a könyvtárban töltenem, és tételeket kidolgoznom. a képen amúgy igen, az van, aminek tűnik, csigubigu
(méghogy az ikerítés ritkább szóalkotási mód!) pózol a bringakormányomon. szerintem látványosan örül, hogy nem mentem át a házikóján, sőt még extra luxusutazásban is része volt. a
kolikertben colicertben jó neki. egyébként mit mondjak, nihil és bárányfelhők, sodródás és lebegés, a hurrikán elcsitulni látszik, majd egyszer lesz valahogy. úgysem tudom, mit szeretnék.
dehogynem.
