mivel a Collegium épülete (Alpár Ignác, 1910) röpke százéves története alatt volt egy kicsit munkásszálló is, benne van valahogy a levegőben, hogyan kell csempét törni. azt azért nem próbáltam ki. de például diszperzittel falat festeni igen. körülbelül három és fél perc kellett ahhoz, hogy a fülemig diszperzites legyek, hajnali kettő táján pedig már a hajam is egészen ősznek tűnt. amúgy a db-szobát csináljuk a pinceszinten, ami nagyjából a mínusz kettediknek felel meg. kicsit apokaliptikus állapotok uralkodtak ott még néhány órája, de majd ha valahogy nem fog beázni alulról, fölülről és az angolakna irányából, az összes többi fal pedig nem lesz salétromos, akkor csak megmaradunk benne valahogy.
(egyébként lehet, hogy M. gyorsabban halad, ha nem verek le, döntök fel és öntök ki időnként valamit [pl. vödör víz, doboz festék a létra tetejéről], és nem vétózom meg az összes hatékonyságnövelő javaslatát azzal az indokkal, hogy úgy csúnya lesz, de ezt már sosem tudjuk meg.)
ez a collegium sokmindenre megtanít, ha majd nem kellek az alkalmazott nyelvész diplomámmal (vagy valami hasonlóval, ami lesz) sehova, kőműves mellett segédmunkás már lazán lehetek ilyen tapasztalattal.