Ingrid Sjöstrand: Sietek

ilyenkor mindig eldöntöm, hogy többé senkitől nem kérek tanácsot, de hát ügyetlen kisnyuszi vagyok (vagyunk) ahhoz, hogy csak úgy a saját fejem után menve sikerüljön elérni (elérnünk), hogy lakható legyen a lakás, ahol régen nagyon szerettem volna lakni, most viszont egyre stabilabb gyűlöletet érzek iránta (a lakás, ami miatt nincs időm tanulni, és ki fognak vágni az egyetemről, de legalábbis biztos nem kapok majd annyi ösztöndíjat, hogy fizetni tudjam a villanyszámlát). legalábbis innen a Gellért-hegyről, ott ugyanis még mindig felébred bennem az itt akarok lakni, költözzünk már be érzés. most pedig kitalálom, miben mérik az áramot (kWh?), és számolni fogok, ez az egyetlen, amit tehetek.